Komárom - Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 13-14. (Tata 2008)

Kövesdi Mónika: A gróf kertje, a gróf színpada

szerepeket az Operaház művészei énekelték és táncolták, közreműködött az Operaház zenekara (amely „egy terjedelmes platán alatt foglalta el a helyét"), annak énekkara és tánckara. A rendező Oláh Gusztáv, a koreográfus Cieplinsky János, a karmester Ferencsik János volt. 1934. június 17-én Leoncavallo Bajazzók c. operáját láthatta a közönség. A karmester Fleischer Antal, a rendező Oláh Gusztáv volt, a szerepekben Palló Imrét, Svéd Sándort hallhatták. A szünet után, VA 9-kor kezdődött Weiner Leó Csongor és Tünde c. balettje. A koreográfus Cieplinsky, a darabban Harangozó Gyula, Hamala Irén, Brada Rezső, Bordy Bella és Szalay Karola táncolt, Ferencsik János volt a karmester. 1935. június 20-án Richard Wagner Tannhäuseret vezényelte Ferencsik. A címszerepet Max Lorenz, Erzsébet szerepét Németh Mária énekelte, de láthatta a közönség a darabban Palló Imrét és Székely Mihályt is. Nem elhanyagolható körülmény, hogy 1935-től a tatai színházi este eseménye bekapcsolódott egy országos fesztivál, a budapesti központú Júniusi Hetek rendezvénysorozatába — ennek megfelelő lehetett az esemény reklámja, sajtója és visszhangja. A Tannhäusert egyébként a rádió is közvetítette. 1936-ban újabb nagy lépést tett a „Tatai Ünnepi Játékok" igazi fesztivállá bővítése irányába a szervezőbizottság. Egyfelől két estére tervezték az ünnepi játékokat, az első az Űrnapja ünnepének estéjére (csütörtök, de akkor munkaszüneti nap!), a második a következő vasárnapra esett. Másfelől újabb helyszínt vontak be, a Fidelió szabadtéri változatát a vár belső udvarán adták elő (III. tábla 1.). A június 11-i előadás este VA 8-kor kezdődött. Az első részben két kortárs balettet mutattak be. Nádor Mihály Elssler Fannyjíban ugyanúgy az operaház legkiválóbb művészei táncoltak, mint Dohnányi Efnő Szent fáklya c. tánc-legendájában. Az előbbit Kenessey Jenő, az utóbbit Fleischer Antal vezényelte. A rendező, mint mindig, Oláh Gusztáv. A műsorfüzet nagy betűkkel írta ki a szcenikus, Tolnay Pál nevét, aki a sajátos látványelemekkel gazdagította az előadást. A második részben Wagner Siegfriedjének harmadik felvonását mutatták be. Az operát a házigazda, Eszterházy Ferenc alkalmazta szabad térre, és ő is vezényelte. A hatalmas sikert hozó este után a következő előadáson, június 21-én a gróf dédelgetett álmának megvalósítására, a Fiedelio várudvari bemutatójára került sor. Beethoven operáját a megszokott páros, Oláh Gusztáv és Tolnay Pál, valamint Nádasdi Kálmán állította színre, a szabadtérre való alkalmazásban oroszlánrésze volt Eszterházy Ferencnek. Az előadást Ferencsik János vezényelte, Székely Mihály, Losonczy György, Rosier Endre, Báthy Anna énekelték a főszerepeket. „A fővárosi lapok egyetemesen, egybehangzóan állapították meg, hogy mint a Jedermannt (Salzburgban), úgy a Fideliót is évente újra és újra meg kell ismételni az Oregvár udvarán." „Ez az előadás a tatai játékok stílusának első igazi önmagára találása volt — írta Fóthy János — egységes, egészséges, előkelő középút a hatásos látványosság és a legnemesebb értelemben vett operaszínpadi művészet között." INTERMEZZO. A KÖZÖNSÉG „A Derbyk után tehát a tata-tóvárosi szabadtéri játékok jelentik az ország második társasági eseményét és nem rangsorban, hanem időrendi sorrendben" — írta a korabeli sajtó, amint a játékok közönségének javát név szerint sorolja. Az előadások hihetetlen érdeklődés mellett