Kisné Cseh Julianna – László János – Prohászka Péter szerk.: Komárom - Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 12. (Tata 2006-2008)

Kisné Cseh Julianna: Tata-Porhanyóbánya középső paleolit telep kutatástörténete

2. Az első tudósítások Elsőként az itt működő kőbányák történetére vonatkozó adatokat gyűjtöttük össze, hiszen az itteni munkának köszönhető az első leletek előkerülése is (a Kálvária-domb rögében két egymástól különálló kőfejtő működött, melyekből az egyikben a mezozoós üledékes kőzeteket, a másikban a pleisztocén üledéket fejtették). A kőfejtés kezdetének időpontjára - s így az első lelet-együttesek előkerülésére egyenlőre még nincsenek pontos adataink. Első használata a késő rézkor időszakában mutatható ki biztosan, amikor az őskori bányászok kovát bányásztak a területen.

4 Korábbi, illetve a római kori és a korai középkori bányászatra egyenlőre nincs biztos adatunk. A minden bizonnyal már a középkorban is használt bányák működéséről ez idáig az általam ismert első híradás 1535- és 1585-ből, Oláh Miklós esztergomi érsek és Bongars Jakab francia diplomata tollából származik. Az érsek a vártól D-re fekvő hegy kitűnő vörös márványáról tudósít, Bongars Jakab véleménye szerint pedig Tata „márványbányáiról, meleg és hideg forrásairól nevezetes"? A török háborúk folyamán a kőbányák folyamatosan használatban lehettek, amire az említett források mellett nemcsak a várban töttént építkezések, de a korabeli várábrázolások is bizonyítékul szolgálnak. A fennmaradt magyar várábrázolások néhány alaptípusra vezethetők vissza, melyek közül az egyik legfontosabb Wilhelm Dillich kasseli rajzoló, rézmetsző, krónikaíró Ungarische Chronica című munkájának ábrázolása.

6 Ábrázolásán a vár fontosabb topográfiai elemei között szerepel a Marmerbergk, azaz Márvány-hegy, ami a többi metszeten der Marmorberg, Marmerberg, Marmelberg, monte due sie caue marmi, monte douesi cauano Ii marmi, monte dove si cavano Ii marmi, monte di marmo, monte de donde se Saca el Marmol változatokban jelenik meg.

7 Maga a Márvány-hegy a Szent Iván-heggyel, azaz a mai Kálvária-heggyel, a tetején ábrázolt kolostorrom pedig a középkori település templomával azonosítható, melynek maradványai 18. századi barokk átalakításokkal mai is láthatók. Megemlíthetjük még Ortelius munkáját is, aki 1665-ből szintén említi a várhoz közeli dombot, ahol vörös és fehér márványt bányásznak.

8 A török háborúkat követően a 20. század első feléig a kőbányák használata folyamatos lehetett. A tatai uradalmat 1727-ben vásárolta meg gróf galánthai Esterházy József. A bánya 18. századi története már jobban dokumentált, 1711 után már működéséről szólnak a források. Említi Csiba István (1673-1719) 1714-ben és Bombardi Mihály 1718ban.

9 Csiba István (1673-1719) jezsuita atya, a bölcselet és hittudomány doktora majd professzora Nagyszombatban, 1714-ben Magyarország hegyeit ismertető könyve Márvány, alabástrom és némely különlegesebb kövek c. fejezetében írt a tatai bányákról: „És elő1 DOBOSI 1983. 5 SZAMOTA 1891, 163-182. és 527-528. ö KISS 1998, 4. 7 KISS 1998, 31. 8 ORTELIUS 1665.; GYULAI 1888, 26. 9 BOMBARDI 1718, 69.