Kisné Cseh Julianna – László János – Prohászka Péter szerk.: Komárom - Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 12. (Tata 2006-2008)

T. Biró Katalin: Tata-Porhanyóbánya: a kőeszközök nyersanyaga

Tata-Porhanyóbánya: a kőeszközök nyersanyaga T. Biró Katalin (Magyar Nemzeti Múzeum, Budapest) Tata-Porhanyóbánya a magyar paleolitikum egyik legrégebben ismert lelőhelye. Kutatásában geológusok, paleontológusok és régészek nemzedékei vettek részt. A lelőhely kőanyaga az első közlésektől kezdődően megfelelő figyelmet kapott, a nyersanyagbázist alapvetően a helyi kavicsterasz anyagára lokalizálták.

1 Az új ásatások során felmerült egyrészt az újonnan előkerült kőanyag vizsgálatának lehetősége, másrészt az eddigi megállapítások revíziója. Mivel a tatai kőeszköz-készítő ősemberek a vértesszőlősivei azonos jellegű nyersanyagot használtak, a megállapítások szükségszerűen érintik a vértesszőlősi nyersanyag-felhasználás kérdéseit is. A korai vizsgálatok tűzkő, kvarcit, szarukő, lidit, stomolit (szaruszirt), jáspis, mészkő és közelebbről nem specifikált kova jelenlétét rögzítették a tatai lelőhelyen. Az ásató Kormos Tivadar véleménye szerint: „A kőszerszámok anyaga túlnyomó részben színes tűzkő, szarukő és jáspis, amelyet az ősember részben a tatai völgy (Altal-ér) kavicsaiból, részint pedig a Kálvária-hegyen és a Kegyesrend háza alatt fellépő liaszmészkövek tűzköves rétegeiből gyűjtött össze, A tűzkövek legtöbb esetben chalcedonnal kitöltött radioláriák és gyakran vékony chalcedonereket tartalmaznak. Alárendelt mennyiségben kvarcit, lidit, stomolit és mészkő is szerepelnek a kőszerszámok anyagaként, amelyek úgyszólván kivétel nélkül feltört kavicsokból származnak."

2 A Kormos által színes tűzkőnek, szarukőnek és jáspisnak leírt nyersanyag zömében középső jura radiolarit. A következő jelentős vizsgálat a kőeszközök nyersanyagán a Tata monográfiában Végh Anna és Viczián István tanulmánya, akik a mintegy 150 kg-nyi szilánkanyagból 100 minta részletes vizsgálatát végezték el. A szilánkanyagból 18 db vékonycsiszolatot készítettek, és ezeket a monográfiában összefoglalóan értékelték. Mintegy 20 féle nyersanyagot különítettek el a vizsgált leletanyagban, zömében „tűzkövet" (= jura és kréta korú kovakőzeteket), „szarukövet" (= triász és paleozoós kovakőzeteket) és kvarcitot találtak. A kovakőzetek zöme a leírás és a fotók alapján radiolarit. Az egyéb kőzetek között mészkövet, homokkövet, kvarcporfírt, nummulinás mészkövet, tufitot, szericetes kovapalát, gneiszt sorolnak fel.

3 Vértes régészeti összefoglalójában az eszközökről 58,6%, illetve 32,7% kovát (Kiesel, ül. Silex néven), 7,2% kvarcitot, valamint 1,4% egyéb kőzetet említ. 1 A feldolgozást az OTKA támogatta (T14 038297). A tanulmány rövidített magyar nyelvű változata a Tatán 2003-ban rendezett konferencián elhangzott és megjelent angol nyelvű tanulmánynak: BIRÓ 2004, 77-90. 2 KORMOS 1912, 45-46. 3 VÉGH-VICZIÁN 1964, 131.