Kisné Cseh Julianna – László János – Prohászka Péter szerk.: Komárom - Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 12. (Tata 2006-2008)
T. Dobosi Viola: Tata-Porhanyóbánya középső paleolit telep újabb feltárása
1997: az É-i in situ kitöltés középső, 20-50 cm közötti rétegében homok (tojásnyi mészkonkréciókkal), a régészeti leletek a homokos kitöltés felső szintjéből kerültek elő. 1998: Ez évi feladat a medence D-i végében bennhagyott tanúfal tisztítása, bontása volt. A medence aljától 20-25 cm magasságig az üledék tele van lelettel — eszköz, szilánk és állatcsont (leginkább fogtöredék) —, a kitöltés erősen faszénnel kevert. Tehát a medencén belül is igen változatos módon ágyazódott be a leletanyag. A kitöltés erősen összecementált, meszes, a leletek zöme a löszből került elő, volt a homokban is, de kevesebb. Az E-i in situ tetején, az előző évi ásatási felszín E-i folytatásában összecementálódott csontbreccia található. A lelőhely/medence bejárata — a 60-80 cm magas hasadék — fölött, az édesvízi mészkőbe kövesedve ma is ott vannak a mamutcsontok, a „gyűjtők" nagy örömére. A csontokat-fogakat beágyazó édesvízi mészkő még a szokásosnál is tömörebb, keményebb, úgyhogy a több évtizede tartó szívós rongálás sem tudott minden csontot kiszedni. Ezek a mamutcsontok nem anatómiai sorban fekszenek, ám amennyire megállapítható, épek. Oskőkori tevékenység nyomai nem fedezhetők fel: ezek a csontok valóban torlatok, az újra meginduló forrás által felhalmozott csontok lehetnek. A tanúfal tetején lévő breccia azért lehet lazább, mert a bekérgezés homokban-löszben fekvő csontokon kezdődött. A csontbreccia felett helyenként még 10-15 cm vastag tiszta homok halmozódott fel, ami a breccia leszakadásával fenyeget. 1999: Az É-i metszetfalban négy, egymástól világosan elkülöníthető réteget észleltünk, az eszközök-faszénszemcsék előkerülése nem mutatott határozott rendezettséget. Az É-i metszetfal hat elkülönített rétegében ugyancsak nincs törvényszerűség a leletek előkerülésében annak ellenére, hogy a különböző üledékrétegek nagyjából egyenletesen követik a medence aljának alakulását, azaz utólagos átmosás, átforgatás nem történt. 2000: Az utolsó ásatási kampány idején mindössze alig egy négyzetméternyi felszínt találtunk, amely megfelelt a konvencionális régészeti kultúrréteg kritériumainak. Ez a felszín a mai medencén, vagyis a függőleges mésztufa falon kívül volt. A medence belsejében az É-i bennhagyott tanúfal mintegy 80 cm vastag volt, a leletek a homok legalján, valamint a löszben kerültek elő. Az 1958-59-es kampányban Vértes László úgy tapasztalta, hogy a leletek a medence É-i felében, a bennhagyott tanúfal környékén sűrűsödnek. 2 Megerősíthetjük a tapasztalatait. A medence kiszélesedő Ny-i felében a korábbi ásatások eltávolították a kitöltést, amit ott találtunk, az csak a leomlott tanúfal széthordott maradéka volt. A medence D-i vége erősen lejt és elkeskenyedve a bányaudvarba nyílik: azaz a medence déli részén egy vaskos mésztufaoszlop ékelődött a medencébe. É-i oldalon az 50-80 cm vastag kitöltés tovább folytatódik a mésztufafal alatt: a jelenség megegyezik a Vértesszőlősön tapasztaltakkal. A medence fala vagy nem volt folyamatos, vagy egyes részein a település után keletkezett. VÉRTES 1964, 136.
