Kisné Cseh Julianna – László János – Prohászka Péter szerk.: Komárom - Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 12. (Tata 2006-2008)

Miklósity Szőke Mihály: Késő római mázas kerámia Brigetio legiotáborából

megkötéssel, hogy a benyomkodással és hullámvonallal díszített leányfalui mázas tálperemek ezen belül a későbbiek.

57 Ez alapján az itt bemutatott brigetioi peremtöredék keltezése a Kr.u. 4. század második felétől számítható.

58 d. Behúzott peremű tányérok A máz nélküli szürke, behúzott peremű tányér a pannóniai telepek és temetők jellegzetes, nagyszámban előforduló kerámiatípusa. Főleg telepkerámia, de temetkezéseknél is gyakran előfordul. Asztali kerámia. Ez a tányértípus nem mázazva, szürke házi kerámiaként megvolt az 1—4. századig, azonban nem változatlan formában. Az 1. és a 2. században a tányérok oldalai szabályosan íveltek, a perem még nem behúzott, a petemvastagság nem haladta meg az edényfal vastagságát, sőt elvékonyult és lekerekített volt. A 3. század folyamán azonban fokozatos változáson ment át ez a jellegzetesen pannóniai tányértípus. A típus formaváltozásának fő iránya leegyszerűsítve az, hogy az edényperem egyre nagyobb mértékben behúzottá vált és gyakran erőteljesen megvastagodott, az edény oldala szabályosan íveltből egyenessé vált, a legkésőbbi változatoknál az edénytest gyakran megmagasodott.

59 Ez utóbbi változás a III. tábla 5. darabján jól megfigyelhető, egyben a tányértípus utolsó formaváltozatának alapesete. Ebbe a fejlődési sorba szervesen illeszkednek a III. tábla 3-5. darabjai, amelyek a pannóniai szürke házi kerámia jól ismert behúzott peremű tányértípusának késő római mázazott változatai és egyben a típus kifutása. Mindhárom darab közös jellemzője az egyenes vagy közel egyenes edényfal és a vastagított, behúzott perem. Mindhárom darab belül és a perem felső részéig mázazott, a máz alatt engobozott. Ezekhez a mázas darabokhoz kiváló analógiát jelentenek a Carnuntumból közzétett szürke, máz nélküli darabok, amelyek Petznek szerint a késő 3-, kora 4. századtól jelennek meg, és a 4. század közepéig bizonyított a létezésük,

60 majd a típus a besimított kerámiában él tovább.

61 Ezt a megfigyelést azzal lehet kiegészíteni, hogy a típus továbbélése nemcsak a besimított kerámiában, hanem a késő római mázas kerámiában is megtalálható. A leányfalui őrtorony kerámiaanyagában a behúzott peremű tányérok fele mázazott.

62 Ottományi szerint ez a típus a Kr.u. 4. század közepétől az 5. század első feléig általános.

63 A tokodi kerámiaanyagban ugyancsak találhatók behúzott peremű mázazott tányérok.

64 57 OTTOMÁNYI 1991, 17. w A nagy átmérőjű tálakhoz lásd még: BÁNKI 1992, 40-41. és Abb. 4. 59 Ezt a fejlődési sort világosan bemutatja Petznek, B. carnuntumi darabok alapján: PETZNEK 1997, 258. és különösen PETZNEK 1998, Taf. 51, Nr. 1038. 60 PETZNEK 1997, 261, 21.5. típus, 262, 21.6. típus.; PETZNEK 1998, Taf. 50. Nr. 1001-1034-21.5. típus, Taf. 51. Nr. 1036-1038=21.6. típus. 61 PETZNEK 1997, 258. 62 OTTOMÁNYI 1991, 15, és 1. t. 5, 5a, 6, 7. 63 OTTOMÁNYI 1991, 15. 64 BÓNIS 1991, 98, 131, Abb.5,6 és 107, Abb. 11,11 és 116, Abb. 15,6.