Kisné Cseh Julianna – László János – Prohászka Péter szerk.: Komárom - Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 12. (Tata 2006-2008)

Bajzáth Judit: A Skoflek-gyűjtemény tata-porhanyóbányai makrofauna vizsgálata

1. Mezofïl tölgy-szil-(juhar)erdő, melynek aljnövényzetében som (Cornus sanguined), fagyai (Ligustrum vulgare), lone (Lónkéra sp), iszalag (Clematis vitaiba) élhettek, az erdő szegélyén mogyorócserjésekkei. Mivel meglehetősen nagy számban fordultak elő ezen fafajok maradványai, arra következtethetünk, hogy közvetlenül a tó mellett vagy nem túl távol nőtt a lombos erdő. Az erdőben elegyfaként vadcseresznye (Cerasus avium) és hárs (Tilia sp) is előfordult. 2. Enyhén száraz bokorerdő, melyet különböző fajok alkottak (Cornus mas, Celtis sp., Rhamnus catharcticus, Acer campestre). Mivel ezekből kevés maradvány fordult elő (még az eredeti anyagban is) valószínűleg nem túl nagy egyedszámban és borításban nőhettek, valamivel távolabb a tavacskától. 3. Vízparti mocsári együttes, ami azonban csak nagyon kevés darabszámmal és fajszámmal képviseltette magát (Equisetum palustre, Phragmites communis, Typba sp). Ennek egyik oka, hogy kevéssé alkalmasak a megőrződésre. 4. Allóvízi békalencse-mocsári orbáncfű (LemnaHypericum) együttes. Mind a fajok, mind a növényzet egyértelműen az interglaciálisok középső, mezokratikus fázisára jellemzők, ami a meleg szakasz optimumának számít. A Tlg rétegben talált állóvízi növényegyüttes egyértelműen arra utal, hogy a kőzetképződés körülményei megváltoztak. Ez nem jelöl feltétlenül jelentős éghajlati változást. Sokkal inkább a helyi vízi környezet kiterjedését jelenti a parti területek rovására (pl. néhány csapadékosabb év vagy a vízutánpótlás növekedése stb.). Ezért nem volt e réteg leletegyüttesében csak egyetlen, a parton élő növényfaj (Salix sp.) egy-egy maradványa. WÜRM GLACIÁLIS Az interglaciális szakasszal ellentétben a flóra alapján ezekben a rétegekben jól elkülöníthető legalább két klímaszakasz vagy jelentősebb környezetváltozás az eljegesedési időszakon belül. A következő növényegyüttesek rekonstruálhatók: 1. Salix fragilis puhafaliget, melynek egyeduralkodó faja a csörege fűz (Salix fragilis) volt. Közvetlenül a tó sekély vizű, parti szakaszán nőtt, pionír fajnak számít, ami nagyon gyorsan terjed. 2. Mocsári bokorfüzes, melynek karakterfaja a hamvas fűz (Salix cinerea) lehetett, de más füzek és nyár (Populus alba) is előfordulhattak a társulásban. 3. Vízi, vízparti gyékényes. 4. Nyíres, melyben a Betula pendula urtalkodó fafaj mellet egy-egy erdei fenyő is megjelent. Bár a nyír jól tuti a nedves környezetet, de valószínű, hogy valamivel távolabb alkotott önálló állományokat, de keveredhetett a bokorfüzesekkel is. 5. Erdei fenyves. Szinte tiszta állománya nőhetett, amiben csak egy-egy nyír keveredett. A vízi, vízparti, mocsári növénytársulások meglétét elsősorban a nedvesség szabályozza, ezért klímarekonstrukcióra nem alkalmasak. A két vízi társulás együttes megléte