Fülöp Éva – Kisné Cseh Julianna szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 11. (Tata, 2004)

Klára Kuzmová–Kovács Péter: Megjegyzések egy brigetioi római szarkofághoz (CIL III 4313=RIU 526)

Megjegyzések egy brigetioi római szarkofághoz (CIL III 4313=RIU 526) Klára Kuzmová — Kovács Péter (Régészeti Intézet, Nyitra — Pázmány Péter Katolikus Egyetem, Piliscsaba) Római kori feliratos emlékeinknek néha különleges sors jut osztályrészül.

1 A korábbiak a faragványokat már a római korban is újrafelhasználták, főleg a 4. századtól kezdve építőanyagként, épületelemként beépítették őket késő római táborok (és épületek) falaiba, kőlapokból összeállított sírokba. Más formája az újrafelhasználásuknak, amikor a korábbi szöveget kivésve (vagy másik oldalát, szabad felületét felhasználva) a kőemléket újra feliratos emlékként hasznosítják (palimpsestus-feliratok).

2 Nem sokkal lett jobb a helyzetük a római kor után sem, már az avarok is felhasználtak — másodlagosan — korábbi kőemlékeket például tűzhelyeik összeállításához. Ugyanez történt az Árpád-korban és a középkorban is, azzal a kivétellel, hogy Árpád-kori templomaink, nagyobb egyházi épületek, kővárak és főúri paloták felépítésénél jelentős számban használtak fel korábbi római kori kőemlékeket és tetőtéglákat is. Ekkor kerültek először jelentős számban a korábbi Barbaricum területére római feliratok.

4 Utóbbiak közül talán a legérdekesebb a Bátmonostoron előkerült, bizonyosan aquincumi építési tábla (CIL III 10496 = 6452), amelynek hátsó oldalát faragták át a monostor 13. századi kapujának tympanonjává, amely a transfiguratio jelenetét ábrázolja. A reneszánsz királyi és főúri udvarokban ugyan divat lett a feliratok gyűjtése, és kevés számban ugyan, de azok bekerültek az első feliratcorpusokba is, Pietrus Apianuséba e. g. 14 pannóniai felirat található)

7 Ezen kőemlékek döntő többsége azonban elveszett, vagy újra meg kellett találni őket, mint pl. a titeli prépostok által összegyűjtött kőemlékek esetében (CIL III 3254, 3255 = 10242, 3256, 3257=10244, 3724-3725, 3737, 1 Jó összefoglalásuk: TÓTH - SZABÓ 1999, 45-61. 2 Szép számban lehetett megfigyelni őket a bölcskei oltárkövek esetében: Bölcske: SZABÓ -TÓTH 2003, 521-282. 3 BÓNA 1973, 67., 72.; TRUGLY 1996, 128., Abb. 20/9-10. 4 KOVÁCS 2000, 57-75. Id.: Some notes on the building inscription of C(aius) Titius Antonius Peculiaris from Bátmonostor (CIL III 10496 = 6452). In: Orbis antiquus. Studia in honorem Ioannis Pisonis. Cluj-Napoca 2004, 79-88. 5 Ibid. További másodlagosan felhasznált római kőemlékek a kalocsai székesegyház középkori faragványai között: RIU S 225.; BESZÉDES 2000, 9-46. 6 SZALAY 1994, 319-35. 7 Pietrus Apianus: Inscriptiones sacrosanctae vetustatis non illae quidem Romanae sed totius fere orbis. IngolstadlI 1534, CCCCLXXXX-CCCCLXXXXIIII. 95