Fülöp Éva – Kisné Cseh Julianna szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 11. (Tata, 2004)

Szabó Klára: Az epöli rómaikori Depot

Restaurálás B. Perjés Judit - Józsa Júlia (Budapesti Történeti Múzeum) Amikor a depot bekerült a Balassa Bálint Múzeumba, a bronzlemeztál (Kat.l.) egyik felét földréteg borította, másik felét pedig középzöld rézkorrozió fedte be, néhol sérült volt már a felülete, s ott világoszöld színű kloridos, korróziós romlási folyamat vette kezdetét. Az egyik füle levált. Nem volt ép a perem, több római kori javítást lehetett megfigyelni rajta, anyaga meggyengült, rézkloridos volt, így a tisztítás befejeztével 3%os benztriazol alkoholos oldattal átecseteltük. A tálon néhány helyen hiány mutatkozott. A behajló lemezszéleket kiegyengettük, majd epoxi gyantával pótoltuk. Célszerűnek látszott az eredeti fémfelületek minél jobb megtartása, ezért a tisztítás-konzerválás előbb mechanikus módszerrel, kézi és ultrahangos depurátorral történt, ezt követően pedig desztillált vizes mosással és alkoholos tisztítással folytatódott, majd a kloridos helyeket benztriazolos kezeléssel lokalizálni kellett. Végül a hiányokat diamant kittel, uverapid műgyantával pótolva kiegészítettük, s a felület színéhez közelítő olajfestékkel áthúztuk. Kisebb károsodás volt a tál alján is. A levált fület epoxi gyantával visszaragasztottuk. Az ilyen módon restaurált bronzlemez tálat a legvégső fázisban szilikon korrózióvédő zsírral bedörzsöltük. A Kat. 2 számú öntött laterna oldallécet, a Kat. 3 szám alatti alátétlemezt, a Kat. 4 szám alatti karikát, a Kat. 5 szám alatti bronzlemezpántot gépileg és mechanikusan megtisztítottuk, eltávolítottuk a vas nyomokat és a karbonátos szennyeződéseket, többször lemostuk denaturált szeszben, legutoljára acetonban zsírtalanítottuk a felületeket, végül szilikon korrózióvédő zsír került rájuk. A vastárgyak felületén is erős rozsdaképződés indult már meg. A Kat. 16. kalapács és a Kat. 19. számú szekerce és a Kat. 12 számú véső köpüjében vasrozsdával teljesen átitatódtak a famaradványok. Ennek ellenére sikerült ezeket megőrizni. Először szárazon tisztítottuk meg a szerszámokat, mechanikusan, ezt ferropasszitos kezelés követte, azután a levált darabokat uverapiddal vissza kellett ragasztani és kipótolni földfestékkel színezett kalloplaszttal. A végső konzerválás 15%-os kloroformban oldott paraloiddal történt, majd fémvédő zsír került a külső felületre. A lelet restaurálását a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának anyagi támogatása tette lehetővé, köszönjük. A munkát 1995/1996-ban a Budapesti Történeti Múzeum restaurátor műhelyében végeztük el. Köszönetünket fejezzük ki a BTM vezetésének a szíves hozzájárulásért. 75