Fülöp Éva – Kisné Cseh Julianna szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 11. (Tata, 2004)

Tokai Gábor: A preszkíta kori „harci kocsizó horizont” a kelet-európai sztyeppéken

Vekerzugi típusba sorolt - egybeszegecselt zabláját (IV. tábla 3) a lelőkörülmények, a leletanyag általános vonásai és datálása miatt a kárpát-medencei példányok közül határozottan el kell különítenünk és a fenti két darabbal együtt külön csoportba sorolnunk. A perebykovcy-i oldaltag előképének az olyan kelermesi oldaltagokat kell tartanunk, mint a kelermesi 3/S v. 4/S halom (IV. tábla 7.) és a 27. sír példányai (IV. tábla 8.),

40 a darab szájrésze a kelermesi kurgánok kengyelvégű vas szájrészeivel rokon, a csavarás pedig valószínűleg a hasonló bronz példányok felületdurvításának (IV tábla 6.) maradványa. A típus kialakulása összefüggeni látszik az Endze-Konstantinovka típuséval. Mindkét, időrendileg egymástól nem túl távol eső típus kialakulását az Észak-Kaukázus vidékére tehetjük. Mindkét típus oldaltagjai J-alakot mutatnak, s ha az Endze-Konstantinovka típus kialakulásánál felmerült egy olyan oldaltagtípus, mely a Novocerkassk és a Malája Cimbalka típusok szintézisének ill. fúziójának tartható, ugyanez mondható el a kelermesi vas oldaltagokról is (igazi fúzióról — ahol a fülek a Novocerkassk oldaltagokhoz hasonlóan az ív külső oldalán találhatók - azonban csak egy kobáni (IV tábla 9-),

41 egy kubán-vidéki (IV tábla 10.)

42 és egy rostovi (IV tábla ll.)

43 példány, valamint egy vasból készült darab Krivodol-Nesevoból (IV tábla 12)

44 és két pár (bihar)ugrai oldaltag (IV tábla 13.)

45 esetében beszélhetünk, és hasonló zabla került elő Pécs-Jakabhegy 1. halmából (IV tábla l4.).

46 További közös jellemzők fedezhetők fel technikai szempontból is. Mindkét típus a két külső karikás zablaszájrészekkel látszik összefüggeni, s mindkét esetben a rögzítés ugyanazokat a részeket érinti: a szájrész belső karikáját és az oldaltag középső fülét (ill. lyukát). Míg egy feltételezett csont vagy fa rögzítő pöcök az EndzeKonstantinovka típus esetében az egybeöntés miatt fölöslegessé válhatott, a másik esetben fémszegeccsel lett helyettesíthető. Mindkét típus kialakulását illetően azonban újabb leletek előkerülésére kell várnunk. A kelermesi archaikus szkítakori halmok ugyanakkor számos kapcsolatot mutatnak a Kaukázuson túli területekkel. A 24. halom szájrésszel egybeszegecselt oldaltagú vaszabIáját ismert helyi előzmények híján erről a területről is származtathatjuk, ahol az egyetlen szóba jöhető előkép a Gori típus korai, az asszír hadseregben alkalmazott változata (a formailag a Gori típussal semmilyen közösséget nem mutató Endze-Konstantinovka típus esetében is feltételezhetjük annak analógiás hatását). Mint már említettük, több példányon megfigyelhető a két rész összekapcsolásának kezdetlegesebb megoldása (I. tábla 9-12.). Ez utóbbi jellegzetesség figyelhető meg — a korban is ezekkel egyidős — karmir-blur-i vas példányon (IV tábla 15.; és ugyanez jellemzi az egyik cisho-i Endze-Konstantinovka típusú egybeöntött zablát is — III. tábla 6.). 40 GALANINA 1983, 3/2-3. ábra és GALANINA 1985, 4/4-5. ábra. 41 IESSEN 1953, 12/3-5. ábra. 42 GALLUS-HORVÁTH 1939, LXXVI/5. 43 MACHORTYCH 1998, 442., 3/5. ábra. 44 WERNER 1988, 15/107. ábra. 45 GALLUS-HORVÁTH 1939, XVIII/2-4, 9. 46 TÖRÖK 1939, III. tábla - az oldaltagok itt valamivel bonyolultabb térbeli formát vettek fel. 37