Fülöp Éva – Kisné Cseh Julianna szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 11. (Tata, 2004)

Tokai Gábor: A preszkíta kori „harci kocsizó horizont” a kelet-európai sztyeppéken

A perzsa időszak (amivel itt most nem foglalkozunk) a díszesebb és hangsúlyosan ívelődő oldaltagokkal és az egyszerű összekapcsolással jellemezhető. Nyilvánvalóan a perzsa sereg hadjárataival magyarázható a típus példányainak megjelenése Görögországban,

8 a Közép-Dnyeper vidékén

9 és Közép-Ázsiában.

10 A típus vasból kovácsolt változatainak tartható (jobb híján) egy deve hüyük-i példány (IV. tábla 16.)," továbbá egy karmir-blur-i zabla (IV. tábla 15.).

12 Megjelenése alapján ide sorolható egy a samosi Héraionnál talált bronzzabla is (IV tábla 17.),

13 melyet valószínűleg csak áldozati ajándék volta miatt öntöttek bronzból. Leginkább ehhez áll közel egy egyedi kialakítású kobáni zabla (IV tábla 20.), ennél több azonban erről nem mondható

14 (az egyik oldaltag szájrészhez kapcsolódásának módja a törött példány javításaként értelmezendő). A vasból kovácsolt változatok esetében a lyukak fülekké válását technológiai okok indokolhatják. Megjelenését tekintve ezekre emlékeztet egy kazbeki (Kaukázus) zablatöredék (IV tábla 19-),

I5 ahol három — nagyjából egyforma méretű — karika helyezkedik el egymáshoz közel az oldaltag külső részén. Bizonyos arányeltolódások feltételezésével ez a változat ugyanakkor akár egy kurdisztáni példány (IV tábla 18.)

I6 alapján is magyarázható lenne — melyen a pálcatesten lévő lyukak karikákká váltak, melyek ugyanúgy megmaradtak az (egyébként szögletes formává egyszerűsített) oldaltag közepén. Figyelembe véve a kazbeki darab lelőhelyét, továbbá a karikák kialakítását, valószínűleg számolhatunk a Novocerkassk típusú oldaltagok analógiás hatásával is. A (bihar)ugrai példány helyi előzményei nem ismertek (hacsak az ispánlaki/Spalnaca/, időben korábbi darabot nem tekintjük annak). Ismert viszont néhány preszkíta kori egybeöntött zabla Közép-Kelet-Európából, a Kárpát-medence tágabb környezetéből, melyek előképének egy olyan darabot kell tekintenünk, amilyen a (bihar)ugrai példány. Ezek lelőhelyei az alábbiak: Zürich-Alpenquai (II. tábla 5.),

17 Fügöd (II. tábla 4.),

18 Gigen (II. tábla 2.)

19 és egy ismeretlen lelőhelyú példány (Észak-) Bulgáriából (II. tábla 7.).

20 A s Athén és Olynthos, Id: DONDER 1980, 12. t. 102., 103. 9 Egy példány Lubenből és kettő az egykori Temnickij-gyújteményből. Id: TITENKO 1954, 78.o. 13. ábra 10 TOLSTOV - ITINA 1966, 161., 8/5. ábra. Szakdolgozatomban azt próbáltam bebizonyítani, hogy a Vekerzugi zablatípus is a Gori típusból származtatható, kárpát-medencei elterjedése pedig I. Dareios szkíták elleni hadjáratával összefüggésben magyarázható. 11 POTRATZ 1941, 23., 39. ábra. 12 LENGYEL 1956, 9., 4/6. ábra. 13 DONDER 1980, 104. tétel. 14

IESSEN 1953, 95., 26. ábra. 15 GALLUS-HORVÁTH 1939, LXXX/31. Feltételezésem szerint itt is egy Gori típusú zabláról van szó, amit a szájrészt borító kiemelkedések is megerősítenek. 16 POTRATZ 1941, 23., 41. ábra. 17 POTRATZ 1966, 120., LII/125:b. 18 KEMENCZEI 1988b, 75., 7. ábra, vasból kovácsolt példány. 19 VENEDIKOV 1957, 154., 2. ábra. 20 VENEDIKOV 1957, 155., 3. ábra. 34