Fülöp Éva – Kisné Cseh Julianna szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 11. (Tata, 2004)

Dallos István: Tatabánya gazdaságának változása 1990–2000 között

Míg az 1975-ös KSH kiadvány az igazgatási funkciók hiányosságára hívja fel a figyelmet, addig a 80-as évek végére az igazgatási funkciók és intézmény-hálózatok már megtelepedtek, jelen vannak Tatabányán. Az összehasonlítás alapjául szolgáló Kaposvár és Békéscsaba megyeszékhelyekkel szemben lemaradása nincs.

3 Ez azt mutatja, hogy a városban kiépült az irányító apparátus, és annak intézményrendszere , amely — úgymond — előírásos egy megyeszékhely számára. Ugyanakkor nyilvánvaló, hogy más városok akár több évszázadra visszatekintő tradícióit nem lehet néhány évtized alatt megszerezni. Az egészségügyi, igazságügyi, pénzügyi és közlekedési funkciócsoportok a többi megyeszékhelyhez hasonlóak, és az ezekkel járó intézményi ellátottság is jó. Elfogadható magyarázat a megyeszékhely művelődési, oktatási és idegenforgalmi szerepkörének alacsony szintjére alig található. Meg kell jegyezni, hogy ezeknek a látszólag hiányzó funkcióknak egy részét a Tatabányai Szénbányák Vállalat biztosította a dolgozóinak és a családtagjaiknak, tehát a városi lakosság nagy részének. Ilyen intézmények a városi sportlétesítmények, a színházépület, iskolák, üzletek, orvosi rendelők. Az akkori gazdasági, társadalmi és politikai erőviszonyoknak megfelelően a város irányítása is nagy mértékben a szénbányászati tröszttől függött. Igyl962-ig a kommunális beruházások, a lakások építése felett a vállalat döntött, a lakótelepek karbantartását, az utak felújítását, üzletek építését is a bányavállalat biztosította. Jelentősebb változást e téren az új gazdaságirányítás hozott, 1972-től, amikor a városban a kommunális beruházásokat — a jóváhagyott településfejlesztési terv alapján — a városi tanács irányította, kivéve a vállalati alapokból épülő létesítményeket, lakásokat. Tatabányán a városi tradíciók hiánya, a város múltja és szerkezete (több faluból és lakótelep együtteséből áll) miatt nem alakulhatott ki történelmi városmag. Nincsenek műemléki városrészek, műemléki vagy műemlék jellegű épület-együttesek, talán ezzel is magyarázható idegenforgalmi funkciójának szegényes volta. A művelődési funkciók visszafogottsága és az oktatási funkciók hiányosságai között egyértelműek az összefüggések. Tatabánya az egyetlen olyan megyeszékhely, ahol ekkor még nem volt felsőfokú képzés, a középiskolák közül is a szakmunkásképzők és a szakközépiskolák voltak túlsúlyban. Összességében Tatabánya funkciórendszere a 80-as évek végére már hordozza azokat a jegyeket, amelyekkel egy megyeszékhelynek, egy középvárosnak rendelkeznie kell, hiányosságait a művelődési, oktatási funkcióinak bővítésével tudná felszámolni. Az önkormányzati rendszernek ezekkel a feltételekkel, és hiátusokkal indult neki a város. Az 1990 októberében felállt az önkormányzat, Tatabányán először 48 tagú a képviselő-testület, majd 1994-től 28 fő a képviselők száma. Nehezíti a feladatok ellátását a város tagoltsága, a városias és a falusi településjelleg keveredése. Jellemző, hogy a városnak 4 köztemetője van, miután a nyolcvanas években hármat már felszámoltak. A város területén élő jelentős számú kisebbség 5 kisebbségi önkormányzatot hozott létre. Legjelentősebb a német és a szlovák, valamint a megye cigány lakosságának 32%-át kitevő romák önkormányzata. Ezek mellett lengyel és görög kisebbségi önkormányzat működik még. 242