Fülöp Éva – Kisné Cseh Julianna szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 11. (Tata, 2004)

Számadó Emese: A komáromi méntelep és az I. Osztályú Lovassági Laktanya 100 éve

lótenyésztő gazdáinak érdekeit, egyben alátámasztják a tenyésztés fejlődését és számos tanulsággal szolgálnak a kiállítóknak éppen úgy mint a látogató gazdáknak." (25. kép).

20 Ns. Kismartoni Anker Sándor Őrnagy, Méntelep parancsnok Ns. Babocsai Babochay-Farkas Sándor Százados Szentpéteri László Próbaszolgálatos zászlós Dr. Petri Győző Állatorvos őrnagy Márton Márton Főtörzsőrmester Kozma Benjámin

21 Törzsőrmester, címzetes Főtörzsőrmester Piti János Törzsőrmester Sárközi Imre Törzsőrmester Faragó Sándor Törzsőrmester Németh János Őrmester A komáromi méneskar rang- és beosztási táblázata az 1943. évben (26-30. kép) A komáromi méntelep a 2. világháború végén A második világháborúban a bombázás által veszélyeztetett mének egy részét gyalogmenetben a közeli uradalmi istállókba vitték, pl. Ghyczy-pusztára. A front által veszélyeztetett kancák és mének nyugatra való telepítését vitéz Pettkó Szandtner Tibor szervezte. A Bergstattenbe és Neudorfba került állomány Patton generális parancsnoksága alatt viszonylagos biztonságban volt addig, amíg James Owen őrnagyot nem bízták meg a lóügyek intézésével. Az ő tevékenysége idején az értékes példányok egy részét igáslónak használták, elárverezték, vagy térítés nélkül Amerikába szállították. Az itthon maradt állomány vesztesége és keveredése is óriási volt. A használható lovakat a szovjet hadsereg vette igénybe.

22 A nyugatra szállított lovak felderítésével és hazahozatalával, mint hazahozatali kormánybiztost, Anker Sándort bízták meg. így Komáromon haladtak át a hazahozott állami tulajdonú mének és kancák, valamint a különböző évjáratú csikók. így került haza az akkor már a 20-as éveiben járó Kuhebjan-Zard öreg pej törzsmén is, ami valószínűleg elaggottsága miatt nem kellett senkinek. Az istállókat szovjet, bolgár és egyéb küldött20 Köztelek, 1943. 21 Kozma Benjámin 1907-ben született. 1927-től sorkatonai szolgálatra a komáromi huszárlaktanyába vonult be, ahonnan 1933-ban szakaszvezetőként szerelt le. A komáromi Méntelepen helyezkedett el, ahol szolgálatvezetőként törzsőrmesteri, címzetes főtörzsőrmesteri fokozatot szerzett. 1955-ben Győrbe költözött. Számos díjugrató verseny díjazottja volt. Forrás: Nagyné Kozma Terézia levele. 22 Id. Markos Attila visszaemlékezése. 191