Fülöp Éva – Kisné Cseh Julianna szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 11. (Tata, 2004)

Tisovszki Zsuzsanna: Kéziratos és nyomtatott vőfélykönyvek Esztergom környékén

Kéziratos és nyomtatott vőfélykönyvek Esztergom környékén Tisovszki Zsuzsanna (Balassa Bálint Múzeum, Esztergom) A vőfélykönyvekről általában A vőfélykönyv eredetileg kézzel írott, másolgatás útján terjedő és egyre bővülő lakodalmi versgyűjtemény — summázza a Magyar Néprajzi Lexikonban Küllős Imola

1 " s mint ilyen a paraszti írásbeliségnek is az egyik legkorábbi és máig élő dokumentuma. A vőfélykönyv a 18. század végétől már ponyvanyomtatványként is megjelenik, s a benne sorjázó vőfélyversek mozzanatról mozzanatra követik, majd egyre inkább elő is írják a lakodalom hagyományos menetét. A vőfélykönyvben szereplő versanyag koronként és tájanként kisebb-nagyobb eltéréseket mutat, a szerző (vőfély vagy vőfény) egyéniségének megfelelően. A vőfélyekről Az eddig elmondottakból következik, hogy a vőfélykönyv megalkotója és továbbörökítője a lakodalom fontos személyisége: szervezője és gyakorlati munkáinak vezetője. Egy lakodalomban több vőfély is szerepelhet. Az „első vőfélyt" többnyire a vőlegény választotta ki, általában a saját rokonságából. Jó beszédű, rátermett, víg kedélyű legényt kértek fel, aki képes volt megtanulni és érthetően elmondani a hosszú búcsúztatókat, ételköszöntőket. „Erre nem mindig akadt a szűkebb rokonságban alkalmas személy, ilyenkor a távolibb rokoni körből választottak, vagy „hivatásos vőfélyt" kértek föl" — írja Király Lajos.

2 A jó vőfélynek ma is nagy keletje van. Minden községben akadt egy-két vőfélytehetség, aki fejből tudta az egész vőfélykönyvet, és bátran rájuk lehetett bízni a lakodalom megrendezését. Volly István 1948-ban megjelentetett vőfélykönyvében azt tanácsolja, hogy a vőfély bátran újítson a rigmusokon, kivált, ha van egy kis verselő tehetsége! Nagyon fontos volt, hogy a vőfély jó hangú, jó daltudású legyen, hiszen a vőfélyversek egy részét régen énekelték is. Mint arról már szó volt, a vőfélyversek a paraszti írásbeliség legkorábbi dokumentumai közé tartoznak, de származhattak ezek falusi kántorok, tanítók kezéből — és egy részük visszavezethető a régi kollégiumok (pl. Debrecen) diákköltészetére is: „Van pl. lakodalmi kikérő vers 1781 januárjából... ". 3 1 KÜLLŐS 1982, 597. 2 KIRÁLY 1997,7. 3

BÁN-JULOW 1964, 15. 157