Fülöp Éva – Kisné Cseh Julianna szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 11. (Tata, 2004)

Kövecses Varga Etelka: Prähistorische Funde des Donauufers von Esztergom–Szentgyörgymező

Ugyancsak kis méretű tálból való az ívelt vállú, kihajló peremű, szalagfüllel ellátott töredék. A szalagfül a peremet és a vállat köti össze (XI. tábla 9.). 2. Fazekak A legtöbb töredék tojásdad testű, kihajló peremű forma. A kihajló peremen lecsüngő, illetve kettéosztott bütyökdísz a jellemző (XI. tábla 10.; 11.). 3. Amforák Ebből az edénytípusból származnak a cilindrikus nyaktöredékek, amelyeknél az egyenes perem alatt osztott fogóbütyök (XII. tábla 1-3.) vagy rövid szalagfül (XII. tábla 4-6.) helyezkedik el. 4. Csuprok Tojásdad testű, rövid nyakú, enyhén kihajló peremű forma. A peremen különböző duzzanatok, bütykök, vagy lecsüngő bütyökdísz fordulhat elő (XII. tábla 7-9-). 5. Kancsók Tojásdad testű, fordított csonkakúpos nyakú kancsó. A váll és a nyak közötti törésvonal lapos lécdísszel hangsúlyozott, de előfordul ujjbenyomással kettéosztott bütyökfogantyú is (XIII. tábla 2-5.). 6. Fedők Fordított fordított csonkakúpos, belül ferdén levágott peremű forma (XIII. tábla 6.). Összefoglalás Esztergom-Szentgyörgymező lelőhely őskori anyaga tehát három, időben egymástól távoli kultúra hagyatéka. Hogy a három népcsoport — és később a kelták, majd az Árpád-kori lakosság — ezen a helyen települt le, a terep megfelelő adottságainak köszönhető. A lelőhely legnagyobb jelentősége abban áll, hogy a kultúrák anyaga zárt gödrökből, tervásatás folyamán került feltárásra. 14