Fülöp Éva – Kisné Cseh Julianna szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 10. (Tata, 2003)

Boldizsár Péter: Az esztergomi vár Anjou-kori kályhacsempe leletei II.

száma: 72. 915. 43. (II. tábla 5.), a másik töredék egy díszes kiképzésű korona egy ágát őrizte meg, leltári száma: 72. 915. 42. (II. tábla 6.) Korábbi cikkem III. csoportjának 2. típusaként egy dongáshátú, áttört díszítésű előlappal készült csempe fülkéjének keretét rekonstruáltam három esztergomi

7 és egy visegrádi

8 töredék alapján. A csempe fülkéjének felső részét hármas félkörív zárja le, fölötte szabálytalanul elhelyezkedő levelek és áttörések díszítik a csempét, a két oldalsó keret mellett lecsonkolt fatörzsek állnak. A csempe alsó, dupla keretes saroktöredékéhez, amely az 1934-38. évi ásatás anyagából származik, leltári száma: 98. 24. 8.; törésfelülettel illeszkedik Nagy Emese leletanyagából egy függőleges keret töredék, leltári száma: 72. 915. 7.; és egy emberalak két egymással összeillő töredéke, leltári számuk: 72. 915. 2.; 72. 915. 4. Az álló, földig érő redőzött szoknyát viselő nőalak derekánál eltört részén, előre nyúló alsó karjának részlete maradt meg. A nőalak egy további részletét sikerült azonosítanunk a vároldalban 1981-ben végzett feltárás 1. kutatóárkának leletei közt, amely az alak vállát, felső karjának, nyakának, és mellének részleteit őrizte meg, leltári száma 2002. 36. 127. A nőalak részleteit felrajzolva a csempére, elhelyezkedéséből bizonyossá válik, hogy vele szemben, a fülke másik oldalán egy másik álló alak helyezkedett el. E másik alak egy töredékét, hovatartozását fel nem ismerve, korábbi cikkem II. csoportjában 3. típusszámon közöltem.

9 Ez a szűk harisnyás, egymást keresztező alsó lábszárakat ábrázoló töredék egy férfialak része, leltári száma: 98. 34. 10. Ez a töredék és a nőalak előre nyúló keze valószínűsíti, hogy a csempe egy táncoló, vagy ölelkező párt ábrázolt. Nagy Emese leletanyagában a csempének még két töredéke fordul elő, egy keretben kapcsolódó redőzött ruha részlet, amely a férfi alak kabátjának, vagy ingének része lehetett, leltári száma: 72. 803. 3. és egy keret darab, 72. 915. 9. leltári számon, amelynek belső oldalán két kis ív indítása látható. Egy ilyen kis támasztó ív indítása maradt meg a nőalak szoknyájának hátsó oldalán is, ennek alapján a kerettöredéket be tudtam illeszteni a csempébe (II. tábla 1.). A csempe vörösre égett cserép anyagon barna foltos zöld mázzal készült. A III. csoportban 3. típusszámon egy áttört előlaphoz tartozó levél töredéket mutattam be,

10 valószínű ehhez a típushoz sorolható a Nagy Emese anyagában 72. 803. 1-2. leltári számon lévő két vörös cserépen barna foltos sárga mázzal készült, íves inda töredék (III. tábla 8.). Korábbi cikkem IV csoportjában 1. típusszámon egy egyszerű keretben Anjou liliomokból álló mustrával díszített síkcsempét mutattam be.

11 Ennek a csoportnak a jellemzője, hogy műhelye kétféle cserépanyagot használ egy csempe elkészítésekor, a hátfalak vörösre égő agyagból, az előlapok világos sárgásfehérre égetett agyagból készülnek. Nagy Emese leletei közt az 1. típusú csempének harminckét töredéke fordul elő a zöld és barna foltos sárga mázak több árnyalatával díszítve. Kétfajta cserépanyaga alapján ebbe a csoportba sorolom a Nagy Emese anyagában 72. 915. 15-16. leltári számon lévő, a magyar címerpólyákkal díszített, döntött pajzsot ábrá7 BOLDIZSÁR 1999, 282-283., 14. kép. 8 KOCSIS - SABJÁN 1998, XXV Tábla 72. kép. 9 BOLDIZSÁR 1999, 282., 10. kép. 10 BOLDIZSÁR 1999, 283., 16. kép. 11 BOLDIZSÁR 1999, 283., 20. kép. 98