Fülöp Éva – Kisné Cseh Julianna szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 10. (Tata, 2003)

Bartus Dávid: Adatok a brigetiói csontfaragó műhely lokalizálásához

A római késnyeleket funkció és forma szerint összecsukható késekhez tartozó nyelekre, egyrészes, kör keresztmetszetű nyelekre és kétrészes nyélrátétekre oszthatjuk,

45 bár ismert összecsukható zsebkés Brigetióból

46 a Klapka György Múzeum gyűjteményében csak a két másik kategória késnyelei találhatók meg. A késnyelek gyakran díszítettek, akár figurális faragással is, erre példa a Magyar Nemzeti Múzeumban található, Aquincumból származó, oroszlánnal díszített késnyél,

47 valamint az ismeretlen lelőhelyű késnyél csuklyásmajom ábrázolásával.

48 Az első komáromi késnyél (Kat. 6., I. tábla 6.) egy kör keresztmetszetű, kb. 10 cm hosszú, hengeres tárgy, felülete valószínűleg a használattól fényesedett ki. A nyél egyik végében vaspenge beletört maradványa, valamint a markolat felületéről harántirányban a csontba fúrt lyuk található, amelyek egyértelművé teszik a késnyél funkcióját. A késpengét a lyukon átütött szeggel erősítették a markolatba. Hasonló nyél került elő szintén vas pengemaradvánnyal Mainzból,

49 de mivel ez a legegyszerűbben elkészíthető forma, széles körben elterjedt volt az összes provinciában, díszítetlen és díszített formában egyaránt. A két 1,7 cm széles és 5-6 cm hosszú, íves keresztmetszetű csontlapot (Kat. 7-8., II. tábla 1-2.) késnyél-rátéteknek határozhatjuk meg. Mindkét csontlap két helyen átfúrt, egyikük két pontkör motívummal díszített. A szegecsekkel felerősített rátétlapok szintén igen elterjedtek voltak,

50 MacGregor 4-10 cm között határozza meg nagyságukat.

51 6. Meghatározhatatlan csonttárgy (Kat. 9., II. tábla 3.) Téglatest alakú, meghatározhatatlan funkciójú csonttárgy, két oldalán törésfelülettel. //. Félkész tárgyak (Kat. 10-13., II. tábla 4-6.) 1. Tessera nummularia (Kat. 10., II. tábla 4.) Kiss Attila magángyűjteményében található egy hosszúkás, egyik végén elvékonyodó és félkör alakban kinyúló fejjel ellátott csontlap, amit tessera nummularia félkész darabjának határozhatunk meg. A tessera nummularia nem antik kifejezés, azokat a csontból, vagy elefántcsontból faragott lapokat jelöli, melyeket a pénzeszacskókra erősítettek, ezzel jelezve a pénz eredetiségét. Mint azt Picottini megállapítja, a tessera nummularia a pénz eredetiségét, nem pedig az összegét garantálja.

52 Gyakran mind a négy oldalukon szere45 MIKLER 1997, 57-61., Taf. 45-50. 7. 46 BÍRÓ 1994, No. 479. 47 BÍRÓ 1994, No. 486. 48 BÍRÓ 1994, No. 487. 49 MIKLER 1997, 61., Taf. 49/5. 50 Díszített darabok pl. Mainzból: MIKLER 1997, Taf. 46., 1-5., Bad Wimpfenből FREY 1991, Abb. 71. Nr. 1924., de szinte minden leletegyüttesben megtalálhatók. 51 MACGREGOR 1985, 169. 52 PICOTTINI 1991, 44. 62