Fülöp Éva – Kisné Cseh Julianna szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 10. (Tata, 2003)
Bartus Dávid: Adatok a brigetiói csontfaragó műhely lokalizálásához
Adatok a brigetiói csontfaragó műhely lokalizálásához Bartus Dávid (ELTE Régészettudományi Intézet, Budapest) A római kori csontfaragványok kutatásának egyik legproblematikusabb kérdése, hogy hol gyártották az egyes tárgyakat, hol és mikor működtek csontfaragó műhelyek, illetve milyen volt a különböző műhelyek közötti kapcsolat területi, szervezeti, kronológiai szempontból. A csontfaragó műhelyek meghatározásának alapvetően két módszere lehetséges. Az egyik módszert alkalmazva nagy mennyiségű csontfaragványt vizsgálunk, és az ismert tipológiai és attribúciós technikák alkalmazásával elkülöníthetünk típusokat, csoportokat, díszítéseket, melyek egy bizonyos időszakban egy területre, esetleg egy adott műhelyre jellemzőek. Az egyébként hatékony módszer problémája, hogy a nagy mennyiségű és a birodalom különböző részein is gyakran teljesen azonos formájú csontfaragványok között csak keveset találunk, melyeknek típusa vagy díszítése alapján ilyen meghatározás lehetséges volna. A másik módszer a konkrét csontfaragó műhelyet veszi alapul és a félkész, megmunkált csontokból, műhelyhulladékokból, illetve kész tárgyakból álló leletegyütteseket vizsgálja, így biztosabb információkkal szolgálhat az adott műhely működéséről, termékeiről, kronológiájáról. Természetesen ezen kívül a csontfaragványok előkerülési helye is fontos információkkal szolgál, hiszen például a brigetiói anyag esetében a vásártéri ásatáson előkerült nagy mennyiségű csonttárgyat biztosan helyben készítették. 1 A területi szempont mellett a másik fontos tényező a keltezés. Bár a kutatások előrehaladásával a csontfaragványok kronológiája egyre megalapozottabb, továbbra is a nehezebben keltezhető tárgyak közé tartoznak. A csontfaragó műhely azonosításának, leírásának és a műhelyre jellemző tárgyak, díszítések, típusok meghatározásának leghatékonyabb módszere az lenne, ha egy adott település (jelen esetben Brigetio) összes csontfaragványát egy viszonylag teljes műhelyanyaggal együtt vizsgálhatnánk. Csontfaragványok Szőny—Vásártér lelőhelyről 1992 és 2002 között Szőny-Vásártér lelőhelyről 218 darab csontfaragvány került elő, ennek közel fele a 2000. évben. Az egyes ásatási idényekben előkerült csontfaragványok számának egybevetése (1. ábra) első ránézésre kevés információt hordoz, inkább jelezi az ásatások intenzitását, mint a csontfaragványok valamiféle szabályos elrendeződését. 1 Jelen tanulmány a 2003 tavaszán készült, Római kori csontfaragványok a komáromi Klapka György Múzeumban című szakdolgozatom idevonatkozó fejezeteinek átdolgozott változata. Ezúton szeretnék köszönetet mondani Borhy Lászlónak és Számadó Emesének, akik a Szőny-Vásártéren és Szőny-MOLAJ-lakótelepen végzett ásatásaik és leletmentéseik során feltárt csontfaragványok feldolgozását és publikálását lehetővé tették. Külön köszönet illeti Kiss Attilát, aki a gyűjteményében található csonttárgyakat, melyek a brigetiói csontfaragó műhely legfontosabb dokumentumai, tudományos feldolgozás és publikáció céljára rendelkezésemre bocsátotta. 55
