Fülöp Éva – Kisné Cseh Julianna szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 10. (Tata, 2003)

Kerti Károly György: Egy 18. századi festett faszobor restaurálása

Egy 18. századi festett faszobor restaurálása Kerti Károly György (Kuny Domokos Múzeum, Tata) A Kuny Domokos Múzeum képzőművészeti gyűjteményének egyik szép darabja a Fájdalmas Krisztust ábrázoló szobor. Különlegességét nemcsak művészi kvalitásainak köszönheti, hanem főként származása és beszerzése körülményeinek. A mű a Piarista Múzeumból került, annak anyagával együtt múzeumunkba, ezt bizonyítja, hogy viseli a piarista gyűjtemény leltári számát (351.). A leltárkönyv bejegyzése szerint Klotz Ignác prépost-plébános (1869-1940) ajándékozta a város első múzeumának 1940-ben. A származásra utaló leltárkönyvi rovat feltünteti továbbá, hogy a tatai Szent Balázs-plébániatemplomból való. Ezt a tényt ma már nem tudjuk ellenőrizni, bizonytalan, hogy az ajándékozó miféle írásbeli vagy szóbeli hagyományra támaszkodva állította azt, hogy szobrunk ennek a középkori egyháznak a felszereléséhez tartozott. Tiszteletben tartva a tradíciót, azt kell mondanunk, hogy Tata középkori plébániatemplomának, a Szent Balázsról elnevezett, főtéren állt templomnak ez az egyetlen ismert darabja. A középkori templomot 1778 után bontották el, amikor az új plébániatemplomot használni kezdték. Bizonyára voltak a templomban újabb keletű oltárok, berendezési tárgyak is, mint darabunk, amely a 18. század közepéről való. Ezeket a felszereléseket szétoszthatták az uradalom egyéb templomai között, de az ingóságok sorsáról nincsenek adataink, szobrunkat kivéve. A szobor a Passió egyik jelenetét, Krisztus ostorozását ábrázolja. Mint önálló alkotás, a többi passiójelenettől függetlenül állhatott a templom terében, azzal a szándékkal, hogy felkeltse a hívek áhítatát és együttérzését. Nem is ábrázolja a teljes jelenetet (az ostorozok alakjaival), hanem csak a legszükségesebb attribútumokkal (oszlop, bilincs) utal a történeti eseményre. Az elbeszélés helyett inkább a fájdalom és szenvedés hangsúlyozására koncentrál, amelyet az expresszív megfogalmazás még inkább kiemel. A szobor restaurálás előtti állapota Az 1955. évi műtárgyfotók és a leírókartonok, valamint az analógiák jelentették a kiindulási pontot. Az eredeti kompozíció szerint az ostorozott karbilincsekkel oszlophoz láncolva áll egy talapzaton, szenvedő tekintetét az ég felé emelve (I. tábla 1-2.), testén az ostorozás nyomán kiserkent vérfoltokkal. Ágyékán aranyozott kendő. A szobor anyaga: hársfa krétázva, festve. M: 43 cm; talapzat széle: 13 cm. A szobor az 1955-ös állapothoz képest sajátos hiányokat szenvedett, hiszen mind a talapzat, mind a kiegészítő elemek elkallódtak. A mű restaurálásra történő átvételekor az alábbi hiányokat regisztráltam: - hiányzott Krisztus jobb kezének 3 ujja (I. tábla 3.) - hiányzott feje körül, mögül az aranyozott dicsfény (nimbusz) - kitörések, hiányok az aranyozott ágyékkendőn (II. tábla 1.) - festék- és alapozáshiányok a test elülső és hátsó oldalán (II. tábla 2-4.) - folytonossági hiányok a bal lábfejen 281