Fülöp Éva – Kisné Cseh Julianna szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 10. (Tata, 2003)
Kövesdi Mónika: Könyvtárak, levéltárak, múzeumok és gyűjtemények Tatán. Híradás az 1920-as évekből
Melléklet Egy, a tisztázat előtt elkészült, korábbi fogalmazvány lapja is megtalálható a kéziratban, a véglegesnél rövidebb terjedelemben, Könyvtárak, levéltárak, múzeumok és gyűjtemények összefoglaló cím alatt. Néhány apró mozzanatban tartalmilag is eltér a tisztázattól, ezért tartjuk fontosnak közölni. Könyvtárak, levéltárak, múzeumok és gyűjtemények Vannak azok is és még sincsenek, de lehetnének. A múlt században a legnagyobb könyvtára Ghyczy Ignác jószágkormányzónak volt, meghaladta a 14 ezerét. Halála után örökösei a képviselőháznak ajándékozták. Utána legnagyobb az Esterházy grófi család könyvtára, mely több részből áll, és ugyancsak meghaladja a 10 ezerét. A könyvtár törzsét és legértékesebb anyagát Esterházy Ferenc gf. könyvei teszik a XVIII. századból. Könyvtára messze földön híres volt. Szeretettel mutogatta mindenkinek s amint a krónika feljegyezte róla, ilyenkor sohasem feledte el régi professzorának, Tatay Andrásnak a szavait idézni: „Aki a könyveket szereti, az derék ember, de aki a könyveket ismeri is, az még derekabb. " „ Nézd meg, hogyan nyúl valaki a könyvhöz, és tnindjárt megtudod, hogy kicsoda. " A piaristáknak három könyvtáruk van: a házi könyvtár, amely közel 9000 kötetből, a tanári, mely 3423 kötetből, és az ifjúsági, amely 3768 kötetből áll. (Lapszéli jegyzet utal a kapucinusok könyvtárára és a plébánia könyvtárára, valamint Jankó Mihály uradalmi prefektus könyvtárára. „Ha előkerülnek a jegyzeteim, újra írandó") Múzeumok Múzeum kettő van, s még sincs. Az egyik a vármúzeum a tatai várkastély első emeletén, az Esterházy család tatai ágáé, amelyről már megemlékeztünk. A közönségnek nem nyitják meg. A másik a főgimnázium kezelésében levő Tata-Tóvárosi Múzeum, amelyet Pintér Elek főigazgató létesített s éveken át Dornyay Béla dr. gondozott, aki a veszprémi múzeumnak volt őre és szeretettel rendezgette, lajstromozta a begyűlt anyagot. A gyűjtés igen helyes alapon indult meg, csak a város és vidékének a múltjára terjedt, s rövid idő alatt is igen szép anyag gyűlt össze. Nem sok, de mindannyi lokálisan érdekes. Utóbbi időkben azonban mintha megcsappant volna az érdeklődés (meg nincs is, aki gondozza). Az Esterházy családnak öt termet betöltő képtára is van, ami nagyon természetes, amikor olyan nagy műveltségű és finom ízlésű tagjai voltak, mint Esterházy József, I. Miklós és Ferenc. A képek egy része a grófi lakást, más része a különböző helyiségeket díszíti. A régiek pedig az öreg torony egyik nagy termében vannak egymás hegyén hátán összehalmozva. A kommün rendetlen csirkefogói nagy zenebonát csináltak itt is, úgy látszik, valami jóléti alapot kerestek, amit kommunizálhatnának. A képtárat kiegészíti a pompás metszetgyűjtemény. Legérdekesebb darabja volt a képtárnak Leonardo da Vincinek egy eredeti rajza, a mely azonban a Ferenc gróf halála után kötött családi osztályegyezség alkalmával 1910-ben került el Tatáról. A vármúzeumban van még a grófi család majolikagyűjteménye, mely több mint 50 db tatai majolikából áll. Köztük az igen ritka első gyártmányokból, amelyeket még nem díszítettek festéssel. Nagyon szépek a francia modorú és formájú darabok, melyhez Esterházy Ferenc küldözgette a mintákat Párizsból. A kommunisták ebben a gyűjteményben is igen sok kárt csináltak. Durva kézzel durva módon bántak a legszebb darabokkal is és többet összetörtek közülük. 281