Fülöp Éva – Kisné Cseh Julianna szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 10. (Tata, 2003)

Sylvester Edina: A tatai angolkert

után lejegyzett egy-két sora, ami csak a lenyűgözően ötletgazdag vízrendszerről beszélt, a növényzet még nem mutatott összefüggő és meggyőző térkialakító, térformáló kerti képet.

29 A térképek, tervlapok egyöntetűen azt jelzik, hogy az összfelülethez képest csekély mértékű, kisebb növénycsoportok kiültetésével indult el a szentimentális angolkert élete. Ezek a szabályosságot nélkülöző alaprajzi alakzatok formájában kiültetett facsoportok a természetes formájukban megjelenő fapéldányok együttélésével és alacsonyabb szegélyültetésekkel nyújtottak kontrasztos festői képet. A növénycsoportok elhelyezése a közöttük megnyíló átlátások révén és nagy tágas terek látványával a kertben tartózkodó szabadságérzetét erősítették meg. A növényzetnek ez az elrendezése és a téralakításnak a barokk és rokokó hagyományokból való szakítása egy új térszemléletet tükröz. Ennek megjelenésére kiváló példa a tájképi kert 18. sz. eleji egyik nagy úttörő egyéniségének egyik- Holkham Hall számára 1732-ben készített - kiültetési terve.

30 Az angol tájképi kert alig változtatta meg a természet arculatát, és a tájat mintegy fejlődésben lévő történetet értelmezi. Az óriási szabad gyepfelületek az „elíziumi mezők" pázsitjából és a lágyan ívelő utak mentén emelkedtek ki a növénycsoportok, az épületek és az egyéb építmények, amelyek a kerti összképben is megjelentek. A díszítő hatást a növények festői csoportosítása, a térbeli és időbeli dimenzió láttatása és tudatosítása eredményezte. A természetelvű gondolkodás érvényesítése a sötétzöld és nagyszabású erdőknek a kert háttereként történő komponálása volt. A tájképi kert alakulási folyamatában a botanika és a dendrológia iránti érdeklődés fellángolása, a kerttulajdonosok gyűjtő szenvedélye révén kifejlődött dendrológiai kertkultúra időszaka Tatán is éreztette hatását. Az angolkert növényzetének „húsát" ez az időszak alapozta meg (VIII. tábla 2.). A kezdetektől a dendrológiai kertig terjedő időszak növényanyagából napjainkig megmaradt egy-két famatuzsálem tartja a kontinuitást az angolkert építés akarata és napjaink örökségmegőrző céljai között. A fenséges és ünnepélyes természet tiszteletére a mocsárvilágból létrehozott kert első növényzete között kizárólag az maradhatott meg, aminek a természetes igényei a hely ökológiai adottságaival megegyeztek. Ezeknek a felsorolása és bemutatása egy mástípusú cikk tartalmát képezhetné, így erre itt nem kerül sor. A bemutatott örökséget több tényező veszélyezteti. Ezek közül a legnagyobb gondot az okozza, hogy az egységes szerkezet, koncepció és egységes szellemben továbbélő kert képe veszíthet egységéből és megismételhetetlen jellegétől megfoszthatják az olyan típusú beruházások, amik nem veszik tudomásul a műemlékvédelem helyi prioritását és szükségességét. A történeti kert, mint védett műemlék, sokkal jobban tudja szolgálni a megőrzést, a fenntartást, a helyreállítást és magát az autentikus hasznosítást. 29

RAPAICS 1940, 149. 30

Kazinczy Ferenc így ír róluk a „Hotkócz-Anglus kertek" soraiban. In: Kazinczy 1806, 262-263., 268-271., 276279. „Mi lehet szebb, minta' Tatai kert a' vízi partiákban? 'S mik az erdőpartiák benne? Parányi szép bujkálok! Nincs sehol hely, hogy a'szem kényére megnyughasson!" 260