Fülöp Éva – Kisné Cseh Julianna szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 10. (Tata, 2003)

Herczeg Renáta: Újabb adatok Szőny múltjából

földrengések elleni védelemmel, ezért is választhatta Berényi Erzsébet grófnő éppen az ő alakját az 1758-ban elkezdett óbudai fogadalmi oltárra (4. számú melléklet) és a szőnyi emlékre egyaránt. Szent Flórián ábrázolása sokkal elterjedtebb volt a magyar barokk szobrok esetében is, a tűzvészek elleni védelem segítőszentje. Összefoglalásként elmondhatjuk, hogy a szőnyi emlék megfogalmazásában azt az újszerű gondolkodást reprezentálja, mely a Szentháromság gondolatát és ábrázolásának lefektetett dogmáját összekapcsolja a török idők utáni Magyarországon újra előtérbe kerülő Mária-kultusszal, mely majd a következő évtizedekben erősödik fel hazánkban. Ikonográfiájában felhasználja a tradicionális ábrázolást, a történelem síkján pedig szorosan követi a korban kialakult motívumokat, ám néhány elemével (pl. Néri Szent Fülöp alakja, a Szentháromság megfogalmazása, az oszlop alakítása) újfajta tartalommal tölti meg a Trinitas-csoport és a hozzá tartozó védőszentek jelentését. A szőnyi szobornál olyan mesterről lehet szó, aki ismerte az óbudai művet. A család udvari szobrásza, Bebo Károly által készített, általunk ismert Flórián-szobrok sok hasonlóságot mutatnak a pesti szoborral, de kialakításukban más stílust képviselnek. Időben közelebb áll a szintén Bebo által készített fogadalmi oltár Flórián alakja (1763) a szőnyi emlékhez. A két szobor között több ponton hasonlóságot láthatunk. Bár a szobor testtartása nem azonos, tömegformálása hasonlít, eltérően a korábbi óbudai Flórián alakjától. A párhuzam alapja a szoborról készült több régebbi fotó, amelyek tanúsítják, hogy Flórián testtartása ugyan más, de a zászló ugyanúgy kapcsolódik a testhez mind a két esetben. Emellett mindkét szobor fejformája és sisak-alakítása is hasonló. Mindezek alapján feltételezhető, hogy a szobor Bebo Károly műhelyében készült, talán részben az ő közreműködésével. A szőnyi római katolikus templom Talán a legépebb állapotban megmaradt barokk emlék a Berényi Erzsébet jóvoltából felépült római katolikus templom. Tornya ugyanolyan kiinduló pontot jelent a tájékozódásban, mint bármely településen, s uralja a település minden épületét (IV. tábla 2.). A szőnyi katolikus egyház és filiái a győri egyházmegyéhez tartoztak. Már Szent István korától a győri és veszprémi egyházmegyei határ a község keleti határánál folyó, egykori Füzegy pataknál volt. Feltételezhetően ezzel a fekvéssel is összefügg, hogy - amint Kállay Ödön is közli Szőny történetét összefoglaló munkájában - a 13. században meghatározott egyházi szolgáltatással tartozó jobbágyok éltek itt: Pouca szőnyi jobbágyot sanctifernek nevezi egy oklevél.

38 Az eredetileg itt álló templomról nem sokat tudunk, de létezhetett valamilyen középkori templom, hiszen, ahogy Borovszky is említi, a település mezővárosi rangú volt már a 15. század elejétől fogva, amely azt feltételezi, hogy rendelkezett egy templommal. 18 A sanctiferek, vagy személyesek kötelessége volt az úton lévő püspök (vagy apát) egyházi szolgálathoz szükséges tárgyait szállítani, esetenként ehhez lovat biztosítani. Közli az adatot KALLAY 1944, 137., hivatkozva Fejér Codex Diplomatics IV. 2., 41-43. Révhelyi Elemér hagyatékában arra vonatkozó feljegyzés található, hogy talán állt itt egy háromhajós román kori(?) templom. Kuny Domokos Múzeum Révhelyi-gyűjtemény Fasc. 19. No. 5. Szőnyi adatok. 216