Fülöp Éva – Kisné Cseh Julianna szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 10. (Tata, 2003)

A. Pál Gabriella: Tatabánya–Bánhida II. A település és a közösségi épületek

tileg óvoda volt. Építését a meglévő források szerint 1894-ben határozták el, mivel „a vármegye törvényhatósága méltányolva Bánhida község félre nem érthető magyarosodást törekvéseit, a vármegye területén felállítandó kisdedóvódák elsőjét éppen a község hazafias érdeménél fogva Bánhidán akarja szervezni." Az állami és a vármegyei támogatások eredményeként 1897 márciusában a községi elöljáróság jelentette az óvodabizottságnak, hogy az építés befejeződött. A műszaki átvételre csak az év őszén került sor, az átvevők a kőműves- és ácsmunkát elfogadták, az asztalos- és lakatos munkáknál azonban hiányosságokat találtak. A tóvárosi vállalkozó a hibák kijavítását vállalta. Továbbit a források hiányossága miatt nem tudunk az óvoda sorsáról.

19 1924-ben a községi jegyzőkönyvek szerint az elöljáróság az iskolai helyhiány miatt új óvoda építését, valamint a meglévő óvoda iskolaként való felhasználását határozta el. Az új óvoda, mely 1925-ben már megkezdte működését, az újonnan települő rész felé eső faluszélen épült fel, valószínűleg a telepesek gyermekeivel megnőtt létszám miatt. A hosszában az utcafrontra tervezett, téglafalú épület eredetileg három szobából és egy háztartási helyiségből állt. Jelenleg az Árpád-házi Szent Erzsébet óvoda működik benne, teljesen átépült. Iskolaépítési szándékáról a falunak már 1873-ból tudunk.

20 1894-ben az óvodaépítési huzavonák idején már biztosan állt. A helyiek „alsó iskolaként" hívják a mai napig. Eredeti alaprajza nem ismert, az 1924-es jegyzőkönyvekben már átépítését említik. Az 1949-ben készült dokumentáción „U"-alakú, négy tantermes iskola szerepel. Lóváltó állomás A Révhelyi-hagyatékban szerepel egy adat egy 1769-ben elkezdett és 1771-ben befejezett, Eellner által tervezett vendéglőről.

21 A Mészárosok útja mentén minden bizonynyal volt korábban fogadó épület, ez a vendéglő is itt állhatott. A műemlékjegyzék

22 az 1950-es években még, mint vendéglőt azon a helyen említi, ahol a helyiek a lóváltó állomást tudták, és ma a Puskin Művelődési Ház és a Családi Intézet modern épületcsoportja áll. A korábbi épületet, „korszerűtlensége" miatt az 1960-as évek végén lebontották. Utolsó elnevezése Postakűrt-vendéglő volt, a tulajdonosáról azonban a helyiek Czermann-kocsmának nevezték. Legutolsó alaprajza a bontási felmérés miatt megmaradt. Az egyik legnagyobb háza volt a háború előtti Bánhidának, 2552 m

2-es telken helyezkedett el. Az „U" alakú, sarokra épített épület utcai homlokzatain mért szélessége 42 ill. 61 méter, kapubejárata 4,5 m széles volt. Alapozása kőből készült. Részben alá volt pincézve, itt volt a jégverem is. Falazati anyagai a kő, a tégla és a vályog volt, vegyesen. Belső válaszfalait vályogtéglából rakták. Fafödémes, keresztgerendás volt, a felmérési rajzon jól látszik a csapolt szarufás, torokgerendás tetőszerkezet. A műemléki jegyzék földszintes, manzárdtetős épületet említ. A metszetrajz alapján a faluban jellemző, emelt homlokzatú, csonkakontyos tetejűnek véljük. Cseréptető fedte. Nemcsak kocsma, fogadó is volt, a hátsó részen állt a lovak fedett, de nyitott elejű pihenője, kőből faragott itatókkal, ill. a magtár. 19 LEBLANCHNÉ 1995, 22-25. 20 LÁSZLÓ 1995, 131. 21 KDM Révhelyi-hagyaték N. 15. Ease. 3. 22 GENTHON 1959, 390. 182