Fülöp Éva – Kisné Cseh Julianna szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 10. (Tata, 2003)
Petényi Sándor–Sabján Tibor: Kályhás boronaház Baj, Öreg-kovács-hegyen
kályhaszem 52 és néhány kisebb 16. századi cseréptöredék mellett 53 két csaknem teljesen ép fazekat törtek bele a tapasztásba 54 (XV tábla 1). Koruk a 16. századra tehető. A kályha és a kályhás fa- vagy döngöltfalú ház magyarországi fejlődésével kapcsolatban korábban megállapítást nyert, hogy a szürke, redukált égetésű, nagyobb méretű (2025 cm-es száj), tál alakú kályhaszem már a 14. század végén feltűnt Magyarországon. 55 Az Ausztriában kifejlődött típus ekkor még importáru, de a 15. század folyamán széles körben elterjedt, mert a városi fazekasság utánozta gyártását. A század végén nagyobb részüket már valószínűleg hazai fazekasok készítették. 56 A dunántúli falvakban azonban a kályhás fa- vagy döngöltfalú ház még a 15. század végén is kivételes, feudális-polgári hatás, amely csak a falu egy-egy rangosabb lakójánál tűnik fel, legalábbis az eddig publikált 15. század második felére datált kályhás épületek közül a szentmihályi, 57 sarvalyi, 5!í Buzád-/sárkány-szigeti 59 esetében ez a helyzet. A nagyobb városokban azonban értelemszerűen hamarabb megjelenik ez a szerkezet. Régészeti nyoma ugyan a 15. század első feléből még nemigen van, de azért az írásos anyagban lehet találni rá adatot. Sajnos a forrásból nem derül ki, hogy milyen volt pontosan a kályha, és a ház falának anyagára sincs egyértelmű utalás, így nem lehet eldönteni, hogy fából volt, vagy talpas sövényfallal kell számolnunk, de mindenképpen egy egyszerűbb, nem kőből emelt építmény lehetett. Az adat Pozsonyból való, ami azért bír bizonyos sajátos jelleggel, mert a városban a 13-14. század fordulója óta egy igen erőteljes elnémetesedési folyamat indult el. 60 A betelepült németség ugyan magyarországinak tartotta magát, 61 a kultúrája azonban német maradt, a kereskedelmi kapcsolatok a német területek felé igen élénkek voltak. Pozsonyt a 15. század első felében talán már erősebb szálak fűzték Ausztriához, mint Magyarországhoz. Piacain osztrák pénzzel fizettek, a magyar pénz - az aranyforint kivételével - alig volt forgalomban. Ebben az időben ez a város közvetítette az ország külföldi áruforgalmának a zömét, 62 így a pozsonyiak kályháikat könnyedén be tudták szerezni a közeli Hainburg52 Lelt.sz.: 2001.24.2. 5, Lelt.sz.:2001.24.1-2001.24.19. 54 A nagyobbik szürkésbarna, széles szájú, rövid nyakú, vállán hornyolással. Felületén másodlagos égésnyomok lázhatók. Magasság: 31 cm, fenék átm.: 12,4 cm, száj átm.: 23 cm, lelt.sz. 2001.24.21. A kisebbik téglapiros, széles szájú, rövid nyakú. A vállrészen és az edény testének felső részén hornyolás látható. Magasság: 28, 4 cm, fenék átm.: 11,7, száj átm.: 19. Lelt.sz.: 2001.24.20. Anyagban és formában leginkább az ozorai későközépkori fazekakhoz állnak közel. FELD-GERELYES-GERE-GYÜRKI-TAMÁSI 1989, 182-186. 55 HOLL 1958, 214.; HOLL 1963, 348.; GEREVICH 1966, 76.; FELD-GERELYES-GERE-GYÜRKI-TAMÁSI 1989, 197. 56 HOLL 1963, 348. Csak a 15. században, széles körű elterjedése során jelent meg a kötéldíszes sarokcsempe típusa. FELD-GERELYES-GERE-GYÜRKI-TAMÁSI 1989, 197. 57 Szintén Alsólindvai Bánffy birtok HOLL 1987, 161. 58 HOLL 1990, 196. Ugyancsak számolhatunk egy egyszerűbb, fa vázszerkezetű, döngölt falú kályhás házzal ugyancsak a 15. század második feléből a külsővati nemesi udvarházban ILON-SABJAN 1989, 114., 118., ennek kályhája azonban díszesebb volt, nem a „bécsi kályha" szemeiből állt, akárcsak a szentmihályi ház 1500-as években megújított kályhája. 59 KVASSAY 1995, 189-192. 60 A 14. század végére a németség meghatározóvá vált a városban és annak vezetésében is SZŰCS 1955, 273. A 15. század végén - 16. század elején ugyan nagyobb arányú magyarosodás kezdődött, a magyarság aránya a 16. század első harmadára azonban így is csak a lakosság 15-30%-át érte el. Pozsonyban az 1530-as években volt „magyar utca." SZŰCS 1955, 276-277. 61 SZŰCS 1955, 277. 62 KUBINYI 1973,98-99. 141
