Fülöp Éva – Kisné Cseh Julianna szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 9. (Tata, 2002)

H. Kelemen Márta: Későrómai sírok az Esztergom–Szentkirályi dűlőben

és a kettősvonalú háromszögek kombinációja csak az Esztergom közelében, a pilismaróti kiserőd területén működő fazekasműhely anyagából ismert. Egy pilismaróti nyaktöredéken

47 látható ez a besimftott díszítés, egy másik korsótöredék peremformája

49 pedig korsónk peremével egyezik meg. A töredékek hasonlósága szerint az esztergomi korsó akár ebben a műhelyben is készülhetett. A műhely a 370-430 közötti években működött.

50 A csak részben összegyűjtött csirkecsontok sírba helyezésének szokásáról máifentebb szóltunk. A két temetkezés tehát nem egyidejű: az 1. sír halottja a 4. század elején, míg a 2. halott nő a 4. század vége körül került eltemetésre. A velük együtt eltemetett tárgyak szerint minden valószínűség szerint más-más etnikumhoz is tartoztak: Az 1. sír halottjának minden melléklete, eltemetésének módja is római, míg a 2. számú halott nőt a fibulái alapján - tekintve, hogy a fibula római környezetben, a 4. században már kizárólag férfi viselet tartozéka volt - barbár eredetűnek kell tartanunk. Hogy nem Solva temetőinek valamelyikében hantolták el őket, valószínűleg az indokolja, hogy nem itteni lakosok lehettek, talán utazás közben, betegség következtében váratlanul haltak meg, vagy esetleg - és ezt a helyszín, a folyópart is valószínűsíti - a Dunába fulladtak. A Duna mentén nem áll egyedül az eset, Esztergomtól K-re, a Szentgyörgymezői 1. számú őrtorony közelében Soproni S. talált két 4. századi férfisírt,

51 amelyek szintén magányos temetkezések voltak. 47 SAIAMON-BARKÓCZI 1971, 40., Abb. 6, 7/22. 48 OTTOMÁNYI 1996, 98., Abb. 16, 11. 49 OTTOMÁNYI 1996, Abb. 6, 6. 50 OTTOMÁNYI 1996, 113. 51 SOPRONI 1978, 23-, Taf. 5, 3.; Taf. 7, 1-2. 91