Fülöp Éva – Kisné Cseh Julianna szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 9. (Tata, 2002)

H. Kelemen Márta: Későrómai sírok az Esztergom–Szentkirályi dűlőben

provinciális római eredetű népesség már meglehetős általánosságban használta, és a K-i eredetű, a Fekete-tenger É-i partjának, a Krím-félsziget antik városainak temetőiben gyakorta feltűnő poliéderes fejű fülbevalókat nem lehet barbár eredetűnek tartani. Döntő érvként erre azt a tényt hozta fel, hogy a Csernyahov -Marosszentanna kultúra népénél nem volt használatban.

26 Pannoniában elsősorban Valeria területén és csaknem kizárólag városi vagy városi jellegű települések ill. stratégiai fontosságú helyek temetőiben

27 fordul elő Untercisa, Csákvár, Aquincum, Ulcisia Castra, Solva, Szabadbattyárí). A poliéderes fülbevaló hosszú ideig volt használatban a Kárpát medencében, az 5-6. században a germán jellegű női sírok jellegzetes melléklete,

28 néhány esetben még 7. századi avar sírból

29 is előkerült. A népvándorlás kutatói egybehangzóan germán eredetű népesség viseleti tárgyának tekintik a fülbevalótípust, amelyet 379-től Pannónia területén, a provincia feladása után pedig elsősorban az antik lakosság nélkül maradt településeken megtelepült barbárok használtak.

30 A rómaikori darabokkal kapcsolatban leszögezhetjük, hogy az éremmellékletes sírokból származó fülbevalók csak azt bizonyítják, hogy azok a 360-as évektől már feltűntek Noricum és Pannónia területén is, viselőinek barbár (germán) etnikumát azonban nem zárhatjuk ki.

31 A szentkirályi darab későrómai sírból került elő és bár a halottal eltemetett edény és bronzkarperec későbbi keltezést is megengedne, a fibulák alapján korát a 4. századra kell meghatározni, a fülbevaló típus pannóniai megjelenése szerint a század utolsó negyedére - végére. A bronzfibulák az egytagú spirális, felsőhúros fibulák típusához tartoznak. Az egytagú fibula az aláhajtott lábú fibula hatására fejlődött ki, legsűrűbben DNySzlovákiában - Morvaországban terjedt el, de D-Lengyelország, Ausztria, Pannónia és a magyar Alföld szarmata területein is megtalálható. Beninger szerint

32 a kvád 26 SALAMON-BARKÓCZI 1971, 63-75., a fülbevaló pannóniai megjelenését a 380-ban a Csemyahov-Marosszentanna kultúra területéről betelepült keleti gót-alán fbederati-val hozta összefüggésbe. 27 Intercisa: SÁGI 1957, 563-, 1., 4. sír; ALFÖLDI 1957, 431., Abb. 93, 1-2.; SALAMON-BARKÓCZI 1975, 87., 63. sír = Taf. 24, 23.; 195. sír - Tai. 28, 13.; Csákvár. SALAMON-BARKÓCZI 1971, 62-63., 27. sír = Abb. 8, 1.; 31. sír = Abb. 8, 6.; 33. sír = Abb. 8, 23.; 67. sir = Abb. 11, 4.; Aquincum- Gazdagrét: ZS1D1 1987, 67., 84. sfr = 11. kép 84/1-2; 86. sír = 11. kép 86/1-2; Ulcisia Castra-. MARÓTI-TOPÁL 1980, 77. sír = 22. t. 3-; Solva: a feldolgozás alatt levő későrómai temetőben 9 sírból került elő, a 261. sírból Valens (364-367) éremmel; Szabadbattyám BARKÓCZI-SALAMON 1976, 97., 13. sír = Taf. 33, 15-16.; 16. sír = Taf. 35, 34. 28 KOVRIG 1959, 218.; PÁRDUCZ 1959, 372.; CSALLÁNY 196l, 270.; BARKÓCZI-SALAMON 1976, 97. 29 MÜLLER 1999, 166., Keszthely-I-énékpuszta, 84. sír = 7. kép 1. 3« KISS 1981, 191. 31 A kérdéssel részletesebben az Esztergom-Bánomi dűlői 4-5. századi temető feldolgozása során foglalkozunk. 32 BENINGER 1937, 112-113., Abb. 185-190, 213-215. 89