Fülöp Éva – Kisné Cseh Julianna szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 9. (Tata, 2002)

Prohászka Péter: III. Gordianus és I. Philippus Arabs arcképével díszített ólombulla Brigetio-Szőnyből

egyre jobban jelentkező és a második felében pedig uralkodóvá váló realizmusa az ábrázolásoknak. Az alig 14 évesen császárrá választott III. Gordianus korai portréiról egy fiatal, rövid hajú, gyerekes arc tekint ránk (2. kép), mint a pétervári Ermitage gyűjteményében őrzött gemmáról. 13 Ez az arcél az idő múlásával foko­zatosan átalakul, megférfiasodik. 1 ' A nagy egyenes nyergű orr és a nagy szemek továbbra is az arc meghatározói, azonban az állon már megfigyelhető a rövid pelyhes szakáll és a kis bajusz. Ezek a sajátosságok jelentkeznek a kisázsiai váro­sok által veretett bronz pénzeken, amelyeknek az ábrázolásaira bizonyosan hatás­sal volt a 243 év elejétől a perzsa hadjárat miatt a Kisázsiában tartózkodó császár. 15 A másik arcél azonosításával már nehezebb dolgunk van, ugyanis számos sze­mély jöhet szóba. A szobor és éremábrázolások segítségével azonban sikeresen szűkíthetjük a kört. Egy cadesi intaglion ugyanis III. Gordianust, mint fiatal caesart együtt ábrázolták a két augustusszal Pupienusszal és Balbinusszal, 16 ahol Balbinus arca mögött láthatóak a gyerek arcvonásai és velük szemben pedig Pupienus arc­éle van. Ettől eltérően az Ermitageban őrzött intaglion a két augustus egymással szemben és köztük pedig III. Gordianus szemből került ábrázolásra. 17 Ezek, illet­ve a portrészobrok, valamint az éremábrázolások alapján a 238-as év két augus­tusát fiziognőmiai sajátosságaik alapján kizárhatjuk, mivel Balbinus elhízott, kerek fejű, rövid szakállú és bajszú ember volt. 18 Vele ellentétben az akkor 74 éves 19 Pupienusra a rövid haj, a magas homlok, a kidomborodó orrnyereg és a hosszú, nyakközépig érő szakáll a jellemző (3. kép). 20 Hozzájuk hasonlóan I. és II. Gordianus portréi sem mutatnak komoly hasonlóságot az ólombullán látható arcéllel. 21 így kézenfekvő lehetőségként a III. Gordianus halálát követően hata­lomra került I. Philippus Arabs-szal való azonosítás merült fel, akinek portrészob­rai és az érmeinek ábrázolásai és a bullán látható arcél között meglepően nagy fo­kú azonosság állapítható meg. 22 Ez különösen szembetűnő a római, Museo Vaticanoban őrzött buszt esetében (4. kép). 23 Az ekkor 45-50 éves, markáns vo­nású, rövid hajú, Philippusra a rövid szakáll és bajusz, valamint a hosszú, kissé hajlott nyergű orr jellemző. 21 Ha ezt a portrét a bulla bal oldalán látható arcéllel '3 ANTIQUE INTAGLIOS 79, 149. kép. 14 HEINTZE 1955, 174-184.; JUCKER 1966, 167-171. 1=1 BRACKER 1979, 14-15. 16 KOLENDO 1973, 363-, Fig. 5. 17 KOLENDO 1973, 363., Fig. 6. 18 WEGNER 1971, 242. 19 Zonaras XII, 17. 20 WEGNER 1971, 242., Taf. 76, a-b. 21 HEINTZE 1956, 62-64., Taf. 30-31.; WEGNER 1971, 236-240., Taf. 73­22 REAL 1979, 31-32. és vö. DAHMEN 1995, 206-207., ahol egy rossz állapotban fennmaradt bullán ta­lálható arcél azonosítására tesz kísérletet. Philippus portréjának azonosítását végezte el egy gyűrűn látható portré alapján BOJOVI 1981, 143-, melyen a császár felesége is ábrázolásra került. 23 Braccio Nuovo 124 Inv. 2216.; REAL 1979, 32.; WEGNER 1979, Taf. 12.; BRECKENRIDGE 1981, Pl. XX. 24 STEIN 1917, 768.; REAL 1979, 31. Uralkodásának ideje alatt portréjának fiziognómiai jellemzői Gordianusszal ellentétben nem változnak. 75

Next

/
Oldalképek
Tartalom