Fülöp Éva – Kisné Cseh Julianna szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 9. (Tata, 2002)

Prohászka Péter: III. Gordianus és I. Philippus Arabs arcképével díszített ólombulla Brigetio-Szőnyből

III. Gordianus és I. Philippus Arabs arcképével díszített ólombulla Brigetio-Szőnyből Prohászka Péter (ELTE BTK, Budapest) A római „apró" tárgyak már korán a kutatás figyelmének középpontjába kerültek, így a fibulákkal, a gyűrűkkel vagy az ékszerekkel kapcsolatban nagy számú tanulmány illetve monografikus feldolgozás jelent meg. Egy sajátos csoportot képeznek az ólomból készültek, mint a votfv szerepet betöltő ólom táblácskák, a kereskedelemre utaló árujegyek és a bullák. Ezekről ugyan anyagközlések már a 19. század végén és a 20. század elején napvilágot láttak,

1 azonban értékelésük, valamint szerepük vizsgálata csak meglehetősen későn kezdődött el.

2 Egyre bővülő leletanyaguk ugyanis kiegészíti a gazdasági és kereskedelmi viszonyokra vonatkozó további forrásainkat, sőt ábrázolásaik vizsgálatán keresztül - mint az alábbi példány esetében - még történeti jellegű megfigyeléseket is tehetünk. Cs. F. esztergomi lakos hívta fel a figyelmemet egy tulajdonában lévő, igen érdekes római ólombullára (l:a-b. kép), amely 1,9 centiméter széles és 0,5 centiméter vastag, a súlya pedig 3,46 gramm.

3 Az enyhén orsóformájú bulla egyik oldalán két egymással szembenéző mellkép látható, míg a másikon a kidomborodó hátszerú díszítetlen felület van. A két hosszanti végén jól láthatóak a zsineg átvezetésére szolgáló lyukak. A római ólombullákat két nagy csoportba szokták besorolni. Az egyikhez az egyoldalú, hátoldalúkon kúpos formájúak, míg a másikba a kétoldalú igen vékony, mindössze 1-2 mm vastagságúak tartoznak.

4 A szőnyi példány az első típus egyik alváltozata, mivel a kúpos hátsó oldal itt hiányzik. A bulla felületén egymással szemben oldalnézetben két buszt látható (l:b. kép), melyeknél a nyak és a váll a ruházat redőivel együtt került megformálásra. A bal oldali arcon egy rövid hajú, kampós orrú, enyhén ferde orrnyergű személy van, akinek az ábrázolásán jól kivehető mind a rövid bajusz, mind pedig a rövid, a nyakat szabadon hagyó szakáll. Az áll alatt és a vállat takaró ruházat előtt A betű van, melynek feloldása A(ugustorum). A másik fejen jól szemlélhető a rövid haj, a nagy egyenes nyergű, de kerekded orr, illetve a nagy szemek. A hajat itt is - mint a másik alak esetében - koszorú övezi. Az orr alatt bajusz, az állon pedig rövid pofaszakáll látható. A nyak rövid és a ruharedők szépen kidomborítottak. 1 Lásd ezekről összefoglalóan TURCAN 1987, 7-10. 2 TURCAN 1987.; TÓTH 1991.; STILL 1993.; DAHMEN 1995. 3 Itt szeretném megköszönni Cs. F.-nek, hogy figyelmemet erre a darabra felhívta, illetve megengedte annak közzétételét. 4 A két típushoz tartozó bullákhoz lásd a katalógusrészt: TÓTH 1991, 49-, 152-156. 73