Fülöp Éva – Kisné Cseh Julianna szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 9. (Tata, 2002)

H. Kelemen Márta–Merczi Mónika: Az esztergomi Várhegy 1934–38. évi ásatásának későkelta és római kori kerámiája

barázdákkal tagolt - peremű hasas edény formáját a kis töredék alapján nem lehet meghatározni. A tokodi műhely anyagának I. típusában fordul elő a fazekak között egy vízszintesen kihajló peremű, rézsútos nyakú, gömbölyded hasú forma, a peremén karcolt hullámvonal dísszel,

132 a mi XI. t. 11. számú darabunk hasonló fazéktöredék, díszítés nélkül. Hasonló formájú volt a XI. t. 12. számú kékesszürke színű kis fazék is, peremén fedő illesztésre szánt hornyolással.

133 A XI. t. 13. számú, keskeny vízszintes peremű, magas, enyhén ívelt nyakú edényünk teljes felülete díszített, peremén és oldalán karcolt hullámvonal sor. Formáját közölt későrómai anyagban nem találtuk. A XI. t. 14. számú ívelt peremű, magas, ívelt nyakú fazék általános római forma, Tokodon kevésbé jellemző,

13/í Leányfalun pedig többnyire hullámvonal díszes darabok fordulnak elő.

135 A XI. t. 16. számú, díszített oldaltöredék meghatározhatatlan formához tartozik, dfszítésmódja - sávokban elhelyezett karcolt, szegletes ívű hullámvonal ill. csepp alakú beszurkálások - gyakori tokodi edényeken.

136 A konyhai fazekak lefedésére szolgáló fedők a rómaikor 1-4. századában használatban voltak. A kisméretű, inkább bögre vagy kis csésze fedésére használható szürke, apró fehér kavicsszemes anyagú, magas-keskeny fogógombos fedő (X. t. 13.) a behúzott peremű formához tartozik, feltételezhetően a 2-3. századból származik. A X. t. 1. számú vaskos, vízszintes, enyhén hornyolt, lapos háromszög átmetszetű peremtöredék egy sötétszürke színű, szemcsés anyagú hombárhoz tartozik. Az 1-2. században volt divatban, de 3. századi környezetben is előfordul.

137 A X. t. 14-15. számú töredékek későrómai, zöld ill. barnászöld mázas, szűknyakú korsókhoz tartoznak. A X. t. 15-ös korsó formailag a magas, karcsú, nyakgyűrűs, körtetestű típushoz tartozik, amely a későrómai temetők egyik legkedveltebb edénymelléklete volt. A korsótípusnak több variánsa létezik, a mi töredékünk formája a kihajló - barázdával osztott - peremű, nyakgyűrűs korsók közé sorolható, amelyeknek füle a perem szélétől indul, és középen hornyolással osztott. A Zengővárkony II. 3-4. sírjából II. Constantius éremmel előkerült korsók - számos további síredény tartozik ehhez a csoporthoz - szerint

138 a 4. század közepe tájára keltezhetők. A X. t. 14-es korsó az előző típushoz tartozik, peremformája a somodorpusztai temető 31- sírjából előkerült korsóéval egyezik.

139 '32 LÁNYI 1981, 75., Abb. 2, 3. 133 LÁNYI 1981, VI. tfpus, Abb. 8, 4-6.; OTTOMÁNYI 1991, 30-33. tábla. •34 LÁNYI 1981, Abb. 7, 10. W OTTOMÁNYI 1991, 22. t. 6-7.; 23. t. 8-12. '•

% LÁNYI 1981, Abb. 18, 2., 4., 7-11., 15-17., 20. '37 GABLER 1973, 164. '38 DOMBAY 1957, 292., V. t. 3-; VIII. t. 19'39 BURGER 1974, 88., 6. kép 31/207. = 13- kép 5. 52