Fülöp Éva – Kisné Cseh Julianna szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 9. (Tata, 2002)

H. Kelemen Márta–Merczi Mónika: Az esztergomi Várhegy 1934–38. évi ásatásának későkelta és római kori kerámiája

A XII. t. 2. számú perem-nyaktöredék feltételezhetően ugyanezen időszakból való, az előző darab peremétől kissé eltérő peremformája alapján minden bizonynyal egy másik amphoraműhely terméke. A XII. t. 9- számú tölcséres szájú amphoratöredék ugyancsak észak-itáliai-istriai eredetű olajos amphora volt. A Baldacci III. b. vagy a Dr. 6 B forma meredek tölcséres peremű amphorái közé tartozik, amely csak a Flaviusok alatt jelent meg, az 1. sz. végén-2. sz. elején általános volt. Mivel sem bélyeg, sem stratigráfiai adat nem áll rendelkezésünkre, korát az 1. sz. vége-Hadrianus kora közötti időszakra határozhatjuk meg. A XII. t. 10. számú, jellegzetes körátmetszetű amphorafül az ún. rhodoszi típusú borosamphorához tartozik (Dr. 43. típus). A pannóniai - többségében fültöredékből álló - anyag szerint az 1. sz. közepétől - Hadrianus koráig szállították Itáliából a tartományba, az esztergomi töredék talán a Flaviusok alatt, vagy a Traianus-Hadrianus korban került Solvába. A XII. t. 11. és 12. számú amphorák a Dr. 7-11. típusú, hispániai halmártásos (garum, muria, liguamen, laccatum, halex) amphorák közé tartoznak. A 11. számú töredék feltehetően egy Dr. 9-es formájú amphorához tartozott, és a 12. számú, atipikus formájú peremtöredékkel együtt talán a Flavius kor elejére keltezhetjük. A XII. t. 13. számú amphoratest ugyancsak hispániai eredetű, de ebben a Dr. 38. típusba sorolt, jellegzetes formájú amphorában a halmártásokon kívül különféle borokat (pl. gyógynövénybor) is szállítottak. Behozatala a Flavius kortól a 3. század kezdetéig történt, az esztergomi amphora pontosabb keltezésére azonban nincsen adatunk. A tálak közül a szemcsés anyagú, sárgásszürke-szürke színű, vízszintesen vagy ferdén lehajló, szélein barázdával tagolt peremű, a felső részén függőleges oldalú mély tál (X. t. 7-9.) ősi itáliai forma, amely az 1. században jelenik meg, a 3- század 1. feléig gyártották helyi műhelyek. Bonis É. szerint

71 virágkora Traianus-Hadrianus korában volt, Pannoniában, Noricumban és a Rajna - vidéken széles körben használták.

72 Kedveltségére mutat, hogy telepeken és temetőkben is egyaránt gyakori. A Kelet-pannoniai halomsírokban (Alsószentiván, Kálóz, Pusztaszabolcs, Felsőcikola, Pátka),

73 de némi formai változtatással Nyugat-pannoniai halomsírban (Sojtor)

71 is előfordul. 71 BÓNIS 1942, 23, XXII/13. típus. 72 GOSE 1950, 501-504. típus; SCHÖRGENDORFER 1942, 91-102.; GRÜNEWALD 1979, 56-57., Taf. 47, 4-15.; 48, 1-6.; 50, 1-3.; GRÜNEWALD 1983, Taf. 58, 22-29.; 59, 1-26.; PÓCZY 1957, 45, Abb. 38, 9.; BÁNKI 1980, Abb. 14, 354. = Taf. XXIV, 354.; Abb. 18, 768. = Taf. LVI, 768.; BÁNKI 1981, Taf. XVIII, 309.; BÁNKI 1985, Abb. 33, 398. = Taf. XXVII, 398.; Abb. 33, 399- = Taf. XXVII, 399.; GABLER 1989, Fig. 107, 346, 349.; Fig. 108, 350. 73 PALÁGYI-NAGY 2000, 115-116, X. t. 23, 25.; NAGY 2001, Abb. 12, 2. = 19, 1. 74 PALÁGYI-NAGY 2000, 116, X. t. 19. 46