Fülöp Éva – Kisné Cseh Julianna szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 9. (Tata, 2002)

H. Kelemen Márta–Merczi Mónika: Az esztergomi Várhegy 1934–38. évi ásatásának későkelta és római kori kerámiája

Ez a tálforma a manchingi, mannersdorfi darabok szerint a LT^-LT-Dj időszakban jelenik meg, formai előzménye egy LT-C kori behúzott, dudoros peremű tál. LT-D kori formája a magyar anyagban csak a Tabánból

10 és az Esztergom-Kossuth utcai fazekastelep

11 anyagából ismert. 3. A nyomott félgömb alakú tálak a gyakoribb formák közé tartoznak (I. t. 1114.; II. t. 1-2). Szürke színűek, peremük az I. t. 11. számú darabot kivéve, gömbölyded. Méretük változó, a peremátmérő 12,2-20 cm között. Belsejükben néha díszítés: matt sávra besimított csíkok (I. t. 12.) vagy besimftott csík és hullámvonal (II. t. 1.). A forma a festett vagy szürke-simított felületű félgömb alakú tálak egyik változata. A Budapest környéki anyagban

12 (Tabán, Gellérthegy, Békásmegyer, Szigetszentmiklós) nagyon gyakori. A Várhegy közöletlen anyagában festett és szürke változatban több darab is előfordul, a Várhegy körüli telepeken azonban

13 ritka. A forma az Ansatzkopf-tálakhoz is közel áll, de a gombos díszű tálnak eddig egyetlen töredéke sem került elő még Esztergomban. Bónis É. a tálformát a legkésőbbi LT-formák közé sorolta, LT-D2 kori keltezését támogatja, hogy az Esztergom-Kossuth utcai LT-D1 kori fazekastelep anyagában egyáltalán nem fordul elő.

11 4. A behajló vagy behúzott peremű táljaink (II. t. 3-13) szürke színűek, különböző méretűek, peremük 9,8-22,8 cm között váltakozik, aljukat nem ismerjük. Simított felületűek, némelyik belsejét matt felületre besimított csíkok (II. t. 3-, 9-11.) vagy matt sávra besimított hullámvonal (II. t. 13.) díszíti. A behajló vagy behúzott peremű tál ősi forma, amelynek közvetlen előzményei a koravaskori kézzel formált, ill. a részben korongolt szkíta tálak voltak. A kelta és különösen a későkelta időszakban általánosan elterjedt

15 és még a római korban

16 is használatban volt. » PINGEL 1971, 52., Taf. 72. Nr. 1074-1076.; KERN 1996, Taf. 13, 5. l) HUNYADY 1942-44, 131., 9. forma; HORVÁTH 1979, 62-63-, 30/12. 1(1 BÓNIS 1969, Abb. 35, 8.; 37., 6.; 42, 24.; 47, 19.; 49, 30.; 51, 10. Nem említi a táltípusok között. 11 KELEMEN 1999, 97., I. t. 17.; II. t. 1-2.; IV. t. 6-8.; VI. t. 11-14. 12 NAGY 1942, 4. kép 1., 4-6.; HUNYADY 1942-44, 133-, LVHI. t. 12-13.; CV. t. 4-6.; BÓNIS 1969, Abb. 8, 15-16.; 9., 12.; 28, 18.; 40, 3.; 47, 28.; 49, 27.; 51, 22.; 63, 25.; 90, 12.; 100, 34-35.; 101, 1-5.; HANNY 1992, 252., 5. kép 8.; 7. kép 5.; 10. kép 2.; 11. kép 2-3; 12. kép 3. '3 KELEMEN 1987, Pl. IV, 22. = Héviz. M KELEMEN 1999, 101. 15 HUNYADY 1942-44, 132., 12. tálforma, LVIII. t. 14-15.; CV. t. 10-11.; BÓNIS 1969, 176-177. összefoglaló irodalommal a forma eredetéről, elterjedéséről; PINGEL 1971, 79. Manchingban a második leggyakoribb tálforma. 16 KELEMEN 1980, 55, I. t. 4.; GABLER 1980/81, 81., Taf. 16, 1., 3-4.; SZŐNYI 1981, 104., 10. kép 6.; GABLER 1991, 58., 73., Abb. 36, 1. 38