Fülöp Éva – Kisné Cseh Julianna szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 9. (Tata, 2002)

Szita Szabolcs: Deportálás a Csillagerődből 1944 őszén

renden voltak. Szorosan együttműködtek Szénási Józseffel, a német tábori titkosrendőrség {GeheimeFeldpolizei, GFP) magyar megbízottjával. A háború utáni népbírósági eljáráskor Strahlendorf 130 férfi és nő agyonlövésében való részvételét ismerte be. Összegzés: Az 1944 őszi komáromi deportálást a hazai történetírás eddig nem, vagy alig érintette. Sajnos helytörténeti kutatási publikációkat sem találtunk. Sporadikus adatok viszont arra mutatnak, hogy Komárom - szűk körben - már 1944 nyarán táborként, gyűjtőhelyként, bevagonírozási állomásként számításba jött, bár a tudomással bíró közigazgatási főtisztviselők ezt tagadták. A tömeges komáromi elhurcolás a háborús összeomlás előtt, későn és sajátos körülmények között történt. Szálasi Ferenc és pártja hatalomra jutásának, a német megszállók totális kiszolgálásának egyik megnyilvánulása volt. Kettős érdeket elégített ki: a németek pótmunkaerőhöz jutottak, a rezsim pedig az országból kiadta mindazokat, akiket veszélyesnek tartott, és akiktől mindenképpen meg kívánt szabadulni. Az 1944. évi magyarországi deportációs gyakorlattól a Csillagerődből történt elhurcolásban különbözött, hogy a koncentrációs táborokban szokásos regisztrációt még a bevagonírozás előtt, Komáromban elvégezték. A magyar foglyokat kategóriákba sorolták, és korábban kijelölt németországi koncentrációs táborokba szállították. Az értelmi szerzőknek, a német biztonsági szerveknek ezúttal is sikerült a háttérben maradniuk. A „piszkos munkát" a magyar hatóságok végezték el. A komáromi őszi deportálás történetének ez a vázlata tizenötezernyi magyar rabságának, elhurcolásának néhány főbb vonására derített fényt. A szerző bízik abban, hogy a következő években - főként németországi kutatásokkal - további adatokhoz jut, és új szintézist készíthet. 341