Fülöp Éva – Kisné Cseh Julianna szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 9. (Tata, 2002)

Kaposi Zoltán: Kossuth és a magyar gazdaság

zelésében. A Hetilap hasábjain az 1846. január 2-i számban a következőképpen agitált az iparfejlesztés szükségessége mellett: Jelenleg a vezéreszme, mely a civi­lizáció mostani fázisának irányt ad: az ipar. Ez most törvénye Európa népélet­ének. És ez nagyon is természetes. Egy francia író szerint az ember munkásságá­nak csak két tere van: az ipar és a háború tere. Harc és ipar között választani kell. Az emberi nem sohasem veszteget. Vagy életet szór az, vagy szór halált. Vagy te­remt, vagy ront; itt középút nincs. Harminc év óta zárogatják már a harc templo­mának repedezette ajtait. Természetes hát, hogy a teremtő munkásság ereje, vagyis az ipar nyújtotta ki a népek felett vezérpálcáját, s intését minden népnek követni kell. Hasonlít az a fátumhoz, mely a rege szerint Ahasvért, a kóbor zsidót előre hajtá. Menni kell, menni kell előre!! Aki nem megyén, eltiportatik. " Egyértelműen tükröződik, hogy Kossuth a halál víziójával veti össze a változás szükségességét, s ezzel a romantikus gondolkodás időszakában egyáltalán nem volt egyedül az or­szágban, ám kétségtelen az is, hogy pontosan felismerte a kor változásait s az ipa­rosodás kényszerét. Az a sajátos gazdasági ellentmondás mutatkozik meg Kossuth és követői véle­ményében, hogy pontosan tudták: a magyar agrártermékek kivitele meghatározó az ország működése szempontjából (vagyis a szabad kereskedelmet feltételezi), ugyanakkor az ipart védeni kell. Azonban az országnak nem volt önálló kormány­zata, nem rendelkezhetett a vámokról, hiszen azokat Bécsben határozták meg, s nyilvánvalóan ilyen sajátosan egyoldalú igényeket csakis kölcsönös kompromisz­szumokkal lehetne elfogadtatni Ausztriával, hiszen ez annak egyértelműen káros lenne. Az állam szerep kapcsán sem érvényesültek a szabadkereskedelem mecha­nizmusai. A liberális közgazdasági gondolkodók az államot csak klasszikus éjjeli­őr funkcióra kárhoztatták, ami a gazdaság szempontjából az intézmények fenntar­tását, megvédését, a versenyfeltételek biztosítását jelentette. Kossuth - List tanai­nak fényében - már tovább lépett, s a speciális magyarországi viszonyok ismere­tében úgy vélte, hogy szükség lehet az iparfejlesztés érdekében állami beavatko­zásra: „...vannak... esetek, hogy ilyenkor kormányok magok is állítanak gyárakat mintegy ösztönzésül". Kossuth iparfejlesztési elképzeléseinek megvalósítására - Széchenyihez hason­lóan - komoly gyakorlati tevékenységet is végzett. Kisnemesi származása, vagyon­talansága miatt nagy befektetéseket nem hozhatott létre, helyette inkább szerve­zési tehetségét kamatoztatta. Meggyőződése volt, ,,...hogy mint bármely állam, ugy különösen Magyarország is mindaddig szegény, anyagilag fejletlen maradand, mig puszta földművelő ország lesz, s iparra s gyártásra szert nem teend". Az 1840-es években nagyon sokat tett a magyarországi műipar létrehozá­sa érdekében. 1842. június 5-én alakult meg az Iparegyesület (elnöke a közismer­ten vállalkozó szellemiségű nagybirtokos gróf Batthyány Lajos volt), amely szer­vezet célja a társadalom számára alapvetően nevelő-ismertető jellegű volt: a köz­hasznú ismeretek terjesztése és a honi műipar tevékenységének megismertetése volt. Kossuth fiókegyesületeket is szervezett, létrehozták az egyesület könyvtárát, újságot adtak ki, felolvasó előadásokat szerveztek, jutalmakat, díjakat osztottak 319

Next

/
Oldalképek
Tartalom