Fülöp Éva – Kisné Cseh Julianna szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 9. (Tata, 2002)
Kiss Vendel: Komárom háborús erőfeszítései 1848–1849-ben
letét tárgyalta a tanács, mely a városban élő csizmadia, suszter, szabó, sapkakészítő, szijjártó, és gombkötő mesterek, valamint segédeik három nap alatti összeírására utasított. A rendeletet követő öt napon belül a mesterekből egy küldöttséget kellett Pestre küldeni az állami rendelések felvételére. 32 A mesterek összeírása és Pestre való felküldése a rendeletnek megfelelően június 4-én megtörtént. 33 A kiosztott állami megrendelések mértékéről nincs adatunk. A munkák teljesítésének elhúzódásáról tájékoztatnak viszont a városhoz írt kormánybiztosi levelek. Újházi László, a város új kormánybiztosa június 14-én az összeírt szabómestereket és kontárokat utasítja, hogy a hadsereg részére kiadott munkáikat kötelesek elvégezni a szabott bérért. Megparancsolja a városi hatóságnak, hogy az érintett mestereket a helyi felszerelési biztoshoz, Buir Lajos századoshoz rendeljék a munkák kiosztása végett. 37 * Június 30-i levelében a német szabó céh kérésére utasítja a várost, hogy az állami munka alól kibúvó szabólegényeket „a céhre kivetett állományi munka, elkészítésére legnagyobb szigorral ha különben nem hatalommal kényszerítse"^ Gyors eredményt nem érhetett el a város hatósága, mert Újházi július 3-i levelének - a katonai ruházati bizottmány jelentése alapján - újra a német szabó céh elégtelen munkája ad apropót. A ruházati bizottmány szerint nem csak a legények szökdösnek a munka elől, de a mesterek sem az „álladalmi" munkán dolgoznak, hanem a magán megrendeléseken. 31 Szeptember elején - összefüggésben a Klapka által újonnan felállított 4 honvédzászlóalj felszerelésével - Újházi ismét katonai ruházattal kapcsolatban levelezett a várossal. Szeptember 7-én 300 talpbőrt kért a helyi tímároktól és vargáktól, valamint 3000 fehérruha varrására kéri fel a város polgárait. Szeptember 10-én pedig a katonai lábbelik hiánya miatt felszólítja a várost „minden a város kebelében levő csizmadiákat kötelezzen kész csizmáikat Buir felszerelési századoshoz vinni. " A százados a csizmákat a „legillendőbb árért' fogja megvásárolni. 37 A talpbőrök és csizmák felvásárlásakor aztán kiderült, hogy a „legillendőbb ár" fogalmát a kereskedők, az iparosok és a katonai hatóság ismételten másképp értelmezte. A vargák és tímárok panaszolták, hogy a kereskedők felvásárolták a nyersbőröket és magas áron hajlandók csak eladni. A felszerelési biztos szerint a csizmadiák csizmáikért „túlzott árat' kérnek mely nem kifizethető. Újházi, hogy a hadsereg számára kellő árban és időre biztosítsa a szükséges lábbeliket, a város és a felszerelési hivatal képviselőiből szeptember 13-án egy vegyes bizottmányt állított fel, mely szabályozta a bőrök és cipők árát. A kereskedőket és csizmadiákat pedig kö32 ÁJLK Tan Jkv. 1849. június 1. 730. sz. 33 ÁJLK Tan Jkv. 1849. június 4. 801, 803, 805, 807. sz. 34 ÁJLK Tan Jkv. 1849. június 18. 936. sz. & ÁJLK közgy. Jkv. 1849. június 30. 130. sz. • % ÁJLK Tan Jkv. 1849. július 4. 1119. sz. 37 A talpbőr és fehérruha igényről: ÁJLK Tan Jkv. 1849- szeptember 7. 1726. sz. A csizmák megvételéről: Tan Jkv. 1849. szeptember 14. 1797. sz. 303
