Fülöp Éva – Kisné Cseh Julianna szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 9. (Tata, 2002)

Fülöp Éva: Az egyházi birtok Magyarországon

került sor. A folyamat része volt a 13. századra meghatározóvá vált jobbágytelek kialakulásának. Az egyházi birtokokon korán megkezdődött a munkamegosztás az egyes mezőgazdasági ágak közt: szőlő, gyümölcsös, kaszáló nagyobb arányban volt e birtoktípuson. Az egyházi birtok szórt jellege, az egyes birtoktestek távolsága, s az egyház bekapcsolódása a sószállításba és a közélelmezési cikkek közé számító bor és hal kereskedelmébe, a járadékformák közül itt már a 13- század elejére elterjedtté tették a fuvarrobotot. A 13- századi „agrárforradalom"

11 elsősorban azt jelentette, hogy az új művelési rendszer, a szabályozott talajváltás általánossá vált és ebből következően, a talajművelő eszközök fejlődése hatására is, növekedett a gabonatermesztés produktivitása. így megkezdődhetett a naturális gazdálkodáson túllépő árutermelés kibontakozása. Az egységes jobbágyság kialakulása is a királyi és egyházi birtokokon kezdődött, de a világi nagybirtokokon teljesedett ki a 13. században. Az előbbi két birtok rögzített szolgáltatási feltételekkel rendelkező conditionáriusai szintjére emelkedtek ez utóbbi birtokok szabadosai {libertinus). 1270 után, „az egyházi birtokon eleddig elenyészően csekély (vagy teljesen hiányzó) paraszti szabad jobbágy elem, mely a világi nagybirtokokon organikusan képződött és szélesedett ki a 13- század első évtizedeinek kezdetei után a század derekát követően, legálisan megjelent immár az archaikus intézményi birtokstruktúrában is."

12 Az árutermelés fejlődésével megindult a parasztbirtokok aprózódása, a 14. század folyamán megjelentek a zsellérek. A legfejlettebb birtokok közé tartozott az egri püspökség birtokállománya: itt a 15. században már sok napszámosról tudósítanak a gazdasági feljegyzések. A napszámbér ekkor már differenciálódott az erdélyi püspök birtokain is. A török hódítás az állami és egyházi szervezet szétzúzása mellett az egyházi nagybirtok szervezetének szétzúzását is jelentette. A 16-17. századtól, amikor Nyugat-Magyarországon nyomokban már jelentkezett az „új mezőgazdaság", azaz a felvevőpiac bővülése nyomán, intenzív művelési módú körzetek formálódása, e birtokok gazdaságilag irányt adó szerepet már nem játszottak. Az egyházi birtok gazdasági vezető szerepét elvesztette. Ahogyan a kérdést az esztergomi érsekség garamszentbenedeki birtokkerülete gazdálkodása történetének feldolgozásában a szerző megfogalmazta: .előtérbe nyomul az a kérdés, vájjon az egyházi nagybirtok még a 18. század folyamán is a gazdasági életben vezető szereppel bírt-e? Megtartotta-e azt a kiemelkedő szerepét, amellyel, ...a korábbi századok folyamán rendelkezett, vagy pedig felolvadt már a kor általános gazdasági életében?"

1

^ E birtokok szerepében ezt a változást funkcióváltásként értékelhetjük: ily módon a fejlett mezőgazdasági technika-technológia közvetítése helyett, a nagyrészt az ugyancsak a földvagyon gazdasági erejére alapozott szociális szerepvállalás került előtérbe. 11 SZŰCS 1981. 12 Uo. »3 GERENDÁS 1934. 270