Fülöp Éva – Kisné Cseh Julianna szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 9. (Tata, 2002)

Steiner Renáta: Az úrbérrendezés a tata-gesztesi Eszterházy-uradalomban a 18. sz. folyamán

magyarok mellé került, így Tarjánban és Szomódon. Az újonnan érkezettek többsége azonban a puszta faluhelyeket ülte meg: Agostyánt és Tolnát' már 1733-ban, Felsőgallát 1733-ban és 1735-ben, Szentmiklóst

5 több csoportban 1733 és 1736 között, Alsógallát és Zsemlyét

6 1735-ben. Az uradalom központjában, Tatán ebben az időben alakult ki a több utcából álló, német telepesek által lakott városrész az ún. „Neustifl'. A telepített falvak sorát Baj zárta 1745-ben, ide már nem a birodalomból érkeztek németek, hanem a Fertő-tó mellékéről, Mosón megyéből.

7 Az uradalom vezetése tehetős, megfelelő jószágállománnyal, illetve az annak megvételéhez rendelkezésre álló pénzzel bíró alattvalók szerzésére törekedett. „Aprodonként azalat emberek onnancl is jönnek, [ti. Mosón megyéből] de számosabb Imperiumbul, kik kőzűl harmadnapja, és tegnap érkeze Almáshoz 25 Família, minyájan jó Ruhássak, és Pénzesek"- írja Balogh Ferenc 1745. május 18án Tatán kelt levelében.

8 A német jobbágyok személyében korszem mezőgazdasági ismeretekkel rendelkező, szorgalmas és szolgáltatásaikat pontosan teljesítő alattvalókat remélt nyerni az uradalom. Az akkori telepítésekről így írt a száz évvel később élt Galgóczy Károly: „Régi telepeink közt is ugy szólván a németek a legsikerültebbek. Az azokban megtelepített faj itt is elég szapora, jó munkás, szorgalmas, takarékos s már belföldi szaporaságából is jelentékeny uj rajnak adhat anyagot. Legkönnyebben szerezhetőnek mutatkozik azonban a tót elem, a mostoha hegyes megyékből, a honnan csakugyan csupán munkára is gyakran lejár a gyér népességű Alföldre. Mégis a közvetlen telepítésnél talán erre számítandó legutoljára, mert... szorgalmára, munkaképességére és egyéb sajátságaira nézve is gyakran sok kívánni valót hagy."

9 1738 áprilisában a tatai és gesztesi uradalomról összeírást készített Sárváry István uradalmi számvevő.

10 A kimutatásban szerepel a községekben lévő sessiok száma és az, hogy az uradalom milyen jövedelmet várt egy sessio után. Az új telepesekkel a négy adó- és szolgálatmentes szabad év után az uradalom a fenti elvárások jegyében kötött ún. örökös szerződést {Contractus Perennalis, Ewiger Vertrag). * Jelenlegi elnevezése : Vértestolna. s Jelenlegi elnevezése: Dunaszentmiklós. 6 Jelenlegi elnevezése: Vértessomló. 7 FATUSKA 1974, 55-56. « SZABAD 1957, 44. 9 Galgóczy indítványa a Nemzetgazdasági Egyletben. GALGÓCZY 1855, 162. 10 FÜLÖP 1992, 55-56. 1 ' Telek (sessio): a vizsgált időszakban a jobbágytelek két különböző nagyságú földterületet jelentett. Az uradalom belső használatra már a 18. sz. elejétől 1848-ig ún. uradalmi avagy régi telekkel (sessio dominalis, sessio antiqua) mért. Ezekből a régi, illetve antiqua megjelölés a Mária Terézia-féle Urbárium előtt megállapított teleknagyságokra vonatkozott. A 18. században az úrbérrendezést megelőzően a jobbágytelek nagyságát „elvf holdban adták meg, s ez a hold 1000-1300 négyszögöles volt. A hold ( iugerum) megjelölést általában nem használták, a földterületet a vetendő gabonamennyiség alapján pozsonyi mérőben (metrum Posoniensis) fejezték ki. E szerint 1 hold = 2 pozsonyi mérő = 1000-1300 öl. Az úrbéri rendezés során a föld minőségének megfelelően 1100-1300 (két pozsonyi mérő) öles holdakat állapítottak meg megyénként, s a telek a föld minősége alapján ezentúl (sessio urbariales) a törvényben megszabott mennyiséget jelentette. 249