Fülöp Éva – Kisné Cseh Julianna szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 9. (Tata, 2002)

Kemecsi Lajos: A Kuny Domokos Múzeum néprajzi gyűjteményének ismertetése – értelmezése

rán, ajándékként került a gyűjteménybe. Az 1970-es évektől kezdve viszont az ismeretlen eredettel megjelölt tárgyak szinte kivétel nélkül a raktárrendezések során kerültek a nyilvántartásba, s mivel minden pontosabb adat hiányzik, ezáltal eldönthetetlen, hogy korábban vették vagy ajándékként kapták a múzeum munkatársai azokat. Szintén tanulságos az ajándékként a gyűjteménybe került tárgyak arányát évtizedenként összevetni. Az első évtizedben egyértelműen az egykori Piarista Múzeum, Tatai Múzeum részére ajándékba adott tárgyak magyarázzák a többséget. Az átleltározáskor tehát a korai önzetlen támogatók révén ajándékozott tárgyak jelennek meg a diagram megfelelő rovatában. Hasonlóan magas viszont az ajándékozott tárgyak aránya (51%!) az elmúlt évtizedben. A költségvetési források elapadása miatt gyakorlatilag az ajándékozás jelentett tényleges gyarapodást, mivel a tárgyak további 40%-a a raktárrendezés során került elő. Az utóbbi évtized gyarapodásának 9 %-át tette csupán lehetővé vásárlás, ez gyakorlatilag minden esetben külső források megkeresésével realizálódott. Az elérhető pályázatok azonban csak ritkán és kivételesen nyújtottak segítséget egyes kiemelkedően fontos tárgyak megszerzésében. Elsősorban a tatai lokálpatrióták, szponzorok támogatása tette lehetővé a vásárlásokat a múzeum számára.

30 A gyűjtemény geográfiai megoszlása az elmúlt évtizedekben folyamatosan alakult. A kezdeti tatai többségű tárgyi anyag, már a hatvanas évek végére kiegészült a megye távolabbi településeiről származó néprajzi tárgyakkal (1. sz. térkép). Természetesen a tatai fazekasság kiemelt súlyú emlékanyaga - amely darabszámában is a legnagyobb a gyűjteményben - továbbra is biztosította a városhoz köthető tárgyak túlsúlyát. Az egyes műhelyek eszközkészletének a múzeumba kerülése az egyes településekről származó tárgyak számát lényegesen megváltoztatta. Szisztematikus gyűjtés elsősorban szlovák néprajzi anyag szerzése céljából történt. A legtöbb egységes viseletet illetve háztartási eszközt Bánhidáról vásárolták a muzeológusok,

31 hasonlóan egységes tárgyegyüttest képeznek az izsai eredetű tárgyak. Azonban a kitelepítés során kényszerűen válogatott tárgyak nem alkalmasak egy teljes háztartás tárgyi világának rekonstruálására. A gyűjteményben található tárgyak gyűjtési helyét (amennyiben ez megállapítható volt, s ez 56%) a mellékelt térkép illusztrálja. Érzékelhető az esztergomi múzeummal kialakított munkamegosztás, amely a megyei gyűjtőkört részben korlátozta. így került pl. a múzeumba 2001-ben egy 1855-ben készült középorsós faprés a helyi Zsigmond király Borlovagrend támogatásával. A legegységesebb egy háztartás tárgyi anyagát tartalmazó gyűjtést Balog Judit végezte 1972-ben Bánhidán. 72.1.1.-1.181. 198