Fülöp Éva – Kisné Cseh Julianna szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 9. (Tata, 2002)

László János: Tatabánya az avar korban

Tatabánya az avar korban László János (Tatabányai Múzeum) Kutatástörténet Mint más korszakok vonatkozásában is, az első területünkről származó avar kori leletek a 19-20. század fordulóján kerültek múzeumi gyűjteménybe. Néhány lelkes helyi gyűjtő rendszeresen gyarapította akkor még a Magyar Nemzeti Múzeum régészeti gyűjteményét. Komárom vármegye első és akkor egyetlen műgyűjteményébe, a komáromiba, nem kerültek tárgyak Tatabánya környékéről. 1915 táján került közgyűjteménybe a Bánhidáról származó lószerszám és lándzsacsúcs. A második világháborút követő szocialista iparfejlesztés eredményeként a város területe megnőtt, egyre nagyobb területeket építettek be, s ez szükségszerűen maga után vonta az építkezések során előkerült régészeti leletek, lelőhelyek megszaporodását. Sajnálatos módon az esetek döntő hányadában a Budapestről, majd később a megalakuló tatai múzeumból érkező szakemberek már csak a lelőhelyek megsemmisülését tapasztalhatták. Ráadásul ezen lelőhelyek lokalizálása, térképre vetítése napjainkban már egyre lehetetlenebbnek tűnő vállalkozás; a terepviszonyok nagymértékű megváltozása, az ipari-bányászati tevékenység során végrehajtott tereprendezés, valamint a leletmentések helyének nem kellő mértékű rögzítése azzal járt, hogy ezen (legtöbbször) temetők további részletei már nem kerülhetnek elő, s nem segíthetik a terület avar kori népességének, települési viszonyainak pontosabb megismerését. Első ilyen teljesen megsemmisült temető a TatabányaVÏÏ. akna néven ismertté vált lelőhely. 196l-ben iszapolás során vízágyúkkal több sírt tönkretettek, a kiérkező régészek csak 4 sfrt tudtak megmenteni. Valamivel szerencsésebb helyzet adódott a kertvárosi temetővel kapcsolatban (57. lelőhely). Az egyik kertvárosi iskola mellett 1960-ban családi házakat építettek, s ennek során kerültek elő sírok. Az iskola történelemtanára ezt szerencsére azonnal jelentette. Leletmentésre lehetőség nyílott, így az őskori (zselizi kultúra) telepe mellett 75 sírt sikerült megmenteni. Iszapolás és a hozzá kapcsolódó vízvezeték fektetése közben 1971-ben sírokat találtak Síkvölgypusztán (43. lelőhely) is. V. Vadász Éva gyors leletmentésének köszönhetően egy késő avar temető 17 sírját lehetett feltárni, a temető nagy része azonban itt is megsemmisült. Az 1970-es évek végén két avar kori objektumokat is tartalmazó lelőhelyen indult meg a feltárás. Dózsakertben (12. lelőhely) 1976 őszén házépítés során kerültek elő az első leletek, majd a következő évben a feltárás nagyobb ütemben folytatódott. 1980-ban az építkezések miatt további leletmentés vált szükségessé. Tatabánya régészeti lelőhelyeinek feltárására született terv alapján 1993-1999 között 141