Fülöp Éva – Kisné Cseh Julianna szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 9. (Tata, 2002)
Kisné Cseh Julianna–Prohászka Péter: „Cikádafibulák” a tatai Kuny Domokos Múzeum gyűjteményéből
A hun uralom bukását követően egészen a 6. század elejéig kerülnek még elő cikádaformájú fibulák a germán népek női temetkezéseiből. Római császárkori típusok A római császárkori fibulatípusokat először Brentjes, majd Fitz különítette el. 25 A legkorábbi rovaralakú díszítmények az Aquileiában talált hegyikristályból készült tömzsi méhek, amelyek azonban nem fibulák voltak. Hozzájuk hasonlóan csak találgatásokba bonyolódhatunk azzal a 2. század első felére datált eschi (Hollandia) igen kis méretű 1x0,65 cm nagyságú légyformájú tárgy esetében, melyet arany fóliával vontak be. A teljesen sima hátlap miatt publikálója feltételezte, hogy talán egy gyűrűhöz volt illesztve. 27 Éppen ilyen rejtélyesek azok az aquileiai régészeti múzeumban őrzött kis légyformájú fiitterek, amelyek valamilyen szövetet díszítettek és datálásuk még nem megnyugtatóan tisztázott. 28 A cikáda apotropatikus szerepét mutatja, hogy díszítőmotívumként jelentkezik a felsőcikolai I. számú halomsírból - mely a 2. század első felére datálható a leletanyag alapján - előkerült csokorfibulán (4. kép), amelynek lemezén préselve egy tömzsibb testű légyforma rovar látható. 29 Éppúgy rómaikori halomsírból - a Pátkaiból - ismert egy bronzból készült cikádafibula (5. kép). 30 A közel 7 cm hosszú példány a háromszög alakú fej és enyhén kihajló szárnyak, valamint a potrohon lévő V alakú bevágás alapján már a későrómai fibulatípusok felé mutat, azonban a leletkörülmények a 2. század első felére keltezik a tárgyat. 31 A hozzá hasonló, azonban vékonyabb testű táci darab (6. kép) 2. századi datálása azonban kétséges, 32 ugyanis a publikációból a pontos kronológiai helyzete nem határozható meg. 33 A 2. századtól datálja Fitz az általa közölt, azonban nagyobb részben magángyűjteményekben található, példányokat, melyek alig 3-4 cm hosszúak és eltérő tűszerkezetűek (7. kép). 3,1 Elkülönítésüket elsősorban a technikai sajátosságok és a forma alapján végezte, 35 de esetileg a leletkörülmények is a segítségére voltak. így például a Petronell/Carnuntum lelőhelyen római tárgyakkal együtt 25 FITZ 1985-1986, 29. 26 B. BÓNIS 1975, 248. 2 ? VAN DEN HURK 1986, 215., Plate XIX/2. 2,s KÜHN 1935, 99., Abb. 4. Kühn a 3-4. századra helyezi és Fekete-tenger vidékéről származtatja őket. ® B. BÓNIS 1975, 248.; PALÁGYI-NAGY 2000, 141. és CSONTOS 1999, l60. A felsőcikolai mellett szintén cikádaformájú ábrázolás van a lussoniumi csokorfibulán. 3° B. BÓNIS 1975, 248. 31 PALÁGYI-NAGY 2000, XV/10. tábla. NAGY 2001, 148. « PALÁGYI-NAGY 2000, 141. és NAGY 2001, 148., ahol egy 2. századi épületet jelöl meg előkerülési helyként és a későbbiekben éppen erre építve hoz létre egy önálló csoportot és datálja le a 2. századra a nagy méretű bronz fibulákat. A tanulmányban szereplő ásatási ismertetés alapján inkább a késői, 4. ill. 5. századi épületmaradványokat és sírokat tártak fel az ásatok. Ld. FITZ—LÁNYI—BÁNKI 1983. 33 FITZ-LÁNYI-BÁNKI 1983, 211-212. 34 FrTZ 1985-1986, 33-39. 35 FITZ 1985-1986, 43. 117
