Fülöp Éva – Kisné Cseh Julianna szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 9. (Tata, 2002)

Merczi Mónika: Embertani adatok Nyergesújfalu–Sánchegy későrómai kori népességéhez

rasszra kidolgozott képleteivel

9 számítottuk ki. A patológiás jelenségek vizsgálatában Józsa és Marcsik

10 munkái nyújtottak segítséget. Eredmények Népesedési jellemzők: A feltárt temetőrészlet kis esetszáma miatt demográfiai számítások elvégzésére és más azonos korú temetőkkel való összehasonlításra nem alkalmas, ezért csak nem és korcsoport szerinti megoszlását vizsgáljuk, melyet az 1. táblázat szemléltet. A vizsgált leletek egyéni nemi és életkori adatait a 2. táblázat tartalmazza. Az erőd népességének itt vizsgált kis részletét 7 gyerek és 11 felnőtt (38,9 : 61,1%) alkotta. A gyermekek között csecsemőkorú halott nem fordul elő, az Infans I és Infans II korban elhunyt gyermekek aránya csaknem azonos. A felnőtt korú (15-x évesek) népességet 8 férfi és 3 nő (72,7 : 27,3%) képezte, a nemek egymáshoz viszonyított rendkívül kedvezőtlen aránya jórészt a mintavétel sajátosságának tekinthető. Halandósági viszonyaikat tekintve mindössze annyi állapítható meg, hogy a férfiak 75%-a maturus, a nők 67%-a viszont a férfiaknál korábban, aduitus korban halt meg, ami a szülésekkel együtt járó komplikációkra vezethető vissza. A halottak közül hiányoznak a fiatal felnőttek (juvenilis) és az idős korúak (senilis). Méretek és leíró jellemzők: A férfiak és nők egyéni koponyaméreteit a 3. táblázat, egyéni vázcsontméreteiket az 5. táblázat tartalmazza. A termetértékek osztályeloszlását a 4. táblázat mutatja. A kis esetszám és a rossz megtartás következtében sem a koponya, sem a vázcsontok statisztikai paraméterei nem számolhatók ki. Ezért a koponyán vizsgált jelzők közül csak a szélesség hosszúsági jelzőt, az ún. koponyajelzőt, valamint a testmagasság értékeit emeljük ki, mert ezek fontos szerepet játszanak a népesség taxonómiai jellemzésében. A koponyajelző mindhárom esetben csak férfiaknál volt vizsgálható, nőknél mérhető koponya nem állt rendelkezésünkre. A vizsgált férfiak hosszúfejűek (dolichokran). A férfiak termetértékeinek eloszlása változatos képet mutat: alacsony, magas és közepes termetűek egyaránt előfordulnak közöttük, kitűnik közülük a 7. sírban nyugvó férfi, akinek igen alacsony termete azonban még nem tekinthető kórosnak. A nők termete nagyközepes ill. nagy. Három férfi esetében a koponyajelző és a testmagasság együttes vizsgálatára is lehetőség nyílt: a hosszúfejűség közepes ill. nagyközepes termettel párosult. A kis esetszám miatt a népesség embertani párhuzamai nem vizsgálhatók. L

> SJ0VOLD 1990, 431-447. "'JÓZSA 1996, 35-42., 47-52, 84-101.; MARCSIK 1996, 235-246. 100