Fülöp Éva – Kisné Cseh Julianna szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 8. (Tata, 2001)

Vékonyné Vadász Éva: Az észak-dunántúli mészbetétes kerámia Esztergomi alcsoportjának települése Dunaalmás–Foktorokban

domb összes rétegében látható, a későbbi leletek anyagának bekeveredésére a korábbiakba - vagy a legfelső V. rétegbe a bolygatásoktól épp fordítva - itt igen sok a példa. Ezért tehát a perembütykös és -csücskös fazekakkal kapcsolatban csak ezt tudom megállapítani: fenntartva az Észak-dunántúli elterjedésben a hatvani eredetet - kronológiai helyét illetően csak akkor lehet majd biztosan nyilatkozni, ha a késő hatvani leleteket és rétegeket adó új teli-ásatások közölve lesznek,

68 s a hatvan kultúra rég kívánatos belső periodizációjának revízióját a magyar kutatás elvégzi. Addig is úgy vélem, hogy az észak-Dunántúl perembütykös fazekai nem jelzik egyértelműen a késő bronzkor 3- periódusát. Kétségtelen azonban, hogy koszideri „tendenciákat" magába rejtő jellegzetességeik használati idejüket illetően a középső bronzkor 2. végét valószínűsítik. Koszideri korú keltezést én csak a megnyúlt kettős csonkakúpos testű nagy fazekaknál tartok elképzelhetőnek (11. tábla 5-6.). Ez az edény formailag idegen a mészbetétes edénymúvességben, s noha kis peremszakaszára nem esik bütyök - s ráadásul fésűdíszes - alakja mégis csak a megnyúlt alpári típusú fazekakra emlékeztet (vö. ehhez 17. tábla 5. töredéket).

69 Ezt a megjegyzésemet azonban igen csak a feltételezések kategóriájába sorolja az a tény, hogy településünk felett egy korai halomsíros telep húzódik, melyben, ha elszórtan is középső bronzkor 3--ra keltezhető késő mészbetétes (16. tábla 1., 3-, 5.) és késő magyarádi (17. tábla 1-4.) leletek vannak. S záró padlószint híján - sajnos - a bekeveredés lehetősége fennáll. A felső szintben használt fazekakról tehát csak állapítható meg, hogy a típusok többsége jól elhelyezhető a klasszikus időszakban. Néhány forma esetében ennél az edénynél is észlelhető a kora bronzkori tradíció (ezek a tölcséres vagy ívelten tölcséres nyakú példányok). Sok töredék azonban - úgy tűnik - magában rejt némi koszideri korú edényművességre jellemző „tendenciát", ezek biztos keltezése azonban számomra lehetetlen. Ezek az utóbbi formák is csak azt jelenthetik azonban, hogy a ház használata elhúzódott a középső bronzkor 2. periódusának a végéig. Ezt a feltételezést látszik megerősíteni a tűzhely alatti 3- pithosz sír (leginkább a mellékletadás tiszafüredi analógiája alapján),

70 s a 2. pithosz temetkezés, melyet a fazék analógiái alapján a ház felső szintjéhez kapcsolok (lsd. 28-29. j.). Sajnos nem segítik elő a pontosabb kormeghatározást a szintből előkerült urna (10. tábla 4.) és urna töredékek (13. tábla), s a korsó-, bögre- és csészetöredékek (15. tábla) sem. Ezeknek az edényformáknak egy részét díszíti mészbetétes minta. A motívumok többsége egyszerű vonalas, vonalas zeg-zug, tűzdelt jellegű vagy „létrás" Lsd. az előző jegyzet végén említett lelőhelyeket. 69 A párhuzamot ebben az esetben csak a fazék megnyúlt, törésvonal nélküli alakjára értem (lsd. BONA 1992, a klasszikus Vatya időszakból: 212., 12. t. 10. /II. réteg 3./; a koszideri periódusból: T. 52. 1. - csak egy példát idézve). Hasonló formát lsd. még Soroksár-Várhegyről: ENDRŐDI 1999, 14., Fig. 11. 9. (perem alatti bütyökkel). A 18. j.-ben felsorolt sírok mindegyikében mellékeltek a gyermek teteméhez kis bögrét - az is igaz azonban, hogy ez csak a 82. sírban volt a fazékban: KOVÁCS 1975, 15., Fig. 7,). Viseleti hasonlóságot jelez, hogy mindegyik sírban volt pici bronz karika is. 34