Fülöp Éva – Kisné Cseh Julianna szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 8. (Tata, 2001)

Borhy László–Számadó Emese: Beszámoló a Komárom/Szőny Vásártér 2. számú háznál 1999–2001 folyamán végzett feltárásokról;

A XX-XXI. töredékcsoportokban, azaz a mai helyiség északi falának alapozása alatt hozzávetőleg 40 cm mélyen (tfm: 11.196,5 cm) egy kelet-nyugati irányú, szépen faragott, tufa jellegű kőtömbökből rakott, 56 cm vastag és kb. 2,5 m hosszú alapozásán (tfm: 11.073,5 cm)

14 felül tehát 123 cm magasan megmaradt római falat találtunk (8. kép). A XX. töredékcsoport déli felében, a falnak dőlve függőleges helyzetben a párducos freskó nagy felülete bontakozott ki: rózsaszínes alapon barnás-vöröses foltok jelezték a párduc mintázatát (9- kép). Ugyancsak az északi fal mellett, a fal meglévő tetejétől 113 cm mélyen (tfm: 11.083,5 cm) egy 15 cm vastag, a falhoz tartozó, igen masszív meszes-kavicsos, valószínűleg külső járószintre bontottunk rá. Az 1999-2000-ben megtalált észak-déli irányú kőalapozás a gazdasági helyiségben összességében 5,4 m hosszan került kibontásra. A dél felől számítva 4,3 m hosszúságnál 2000-ben megtalált falsarok egyértelműen ajtónyílásnak bizonyult. A nyílás aljában a habarcsos padlón fekvő elszenesedett deszkadarabot találtunk, amely funkcióját tekintve küszöbfa lehetett. A küszöböt úgy készítették, hogy a még meg nem kötött habarcsba egy kb. 22 cm széles, 138 cm hosszú és 17,5 cm magas deszkát nyomtak oly módon, hogy azt 15 cm mélyen „beépítették" a falba.

15 A jól látható falenyomatról gipszmintát öntöttünk (10. kép). A kőalapozás szélessége a nyílásnál 43 és 50 cm között váltakozott. A meglévő alapozás alja és teteje között 66 cm különbség van. A 114 cm széles ajtónyílásban, a habarcsos padozat alatt 22 cm-es kőalapozást találtunk, amely nekimegy a XX. töredékcsoportban talált kelet-nyugati irányú kőfalnak. A két fal azonban nincs egymással kötésben (10-11. kép). A helyiség keleti oldalán, a XXIII-XXIV. töredékcsoportokban egy eredetileg kelet-nyugati irányban álló (12. kép), leborult agyagtéglafalat és az alátemetett tetőzet tegulamaradványait (13. kép) bontottuk ki. Ennek során fontos építéstechnikai megfigyeléseket tettünk: világosan kirajzolódott a valamikor egymásra rakott szürke agyagtéglák sora, amelyhez sárga agyagot használtak kötőanyagként (14. kép). B) A gazdasági helyiség előtti terület feltárása Az udvaron egy 3,5 x 2 méteres szelvényt nyitottunk, amelyet I-X-ig számozott szektorokra osztottunk.

16 A felszíni újkori kevert réteg leszedése után, már 50 cm mélységben álló, kelet-nyugati irányú falszakaszokat és rajtuk eredeti pozícióban lévő falfestményeket találtunk. A 190 cm szélességben megnyitott felületen tetőomladékkal

17 kevert falfestménytöredék réteg került elő, amelyben a falkép-felületek, H A fal alapozásának a tfm.:11.088,5 cm és innen számítva 15 cm magasan indult a fal. 15 Ezt a fajta küszöbépítési módot figyelhettük meg a későbbiek folyamán az udvaron nyitott szelvényben is. 16 Délről észak felé haladva 5-5 db 70 x 100 cm-es szektorokra osztottuk a 3,5 x 2 m-es szelvényt. 17 Kurovszky Zsófia és Kovács Loránd Olivér kétfajta tegulaméretet határozott meg. A nagyobb fajta 45 x 59 cm (1,5 x 2 láb), a kisebbik l-l tenyérrel kisebb: 41 x 56 cm nagyságú. 87