Fülöp Éva – Kisné Cseh Julianna szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 8. (Tata, 2001)

Papp Kinga: Színházi zsöllye restaurálása

igazgatójának. Eszterházy Ferenc gróf özvegye, féltve Ferenc fiát a bohém élettől, a hitbizományt pedig a felesleges kiadásoktól, 1913 őszén drasztikus módon lebontatta az épületet. A színház megmaradt berendezési tárgyaiból, a díszes székeket (zsöllyéket) a helyi kegyesrendi gimnázium kapta meg, melyeket a díszteremben helyeztek el. A zsöllye állapotleírása A tárgy fa, textil valamint nád felhasználásával készült. A fa részek állapota: A zsöllye fa szerkezete hársfából készült, melyet fehér és rózsaszínű festéssel, rokokó faragással díszítettek. Egy-egy zsöllye 3 üléses volt és páronként rögzítették egymáshoz, amit a faragás is igazol. A fafaj meghatározását magam végeztem makroszkopikus eljárással a fa jellemző tulajdonságai alapján. Fizikai korrózió: A fa részek nagyon piszkosak és sérültek voltak. Kisebb-nagyobb hiányok, repedések, törések, szakszerűtlen pótlások voltak a tárgyon. Az eltelt idő nyomait korrigálva átfestették a tárgyat, stabilitásának javítására alulról a lábak alá léceket szegeztek, mit sem törődve az esztétikával, hatalmas vaspántot alkalmazva. A hiányzó részeket fenyőfából egyszerűen, faragások nélkül csak funkcionálisan pótolták. Kémiai korrózió: A tárgy felületét bevonó fehér átfestés beszürkült és bemattult. Az eredeti festés lakk rétege megsárgult és megrepedezett. Biológiai korrózió: Sem rovar, sem gomba nem károsította a tárgyat. A textil részek állapota: Az eredeti textilből, kárpitból nem maradt fenn semmi. A bútor kárpitozottságára a korabeli fotók alapján, valamint a faszerkezeten található nyomokból lehetett következtetni. Az ülőrész párnázatát egy korábbi javítás során távolíthatták el, és ekkor kerülhetett műbőr huzat a karfák párnázatára. A nád részek állapota: A zsöllye üléseinek háttámláját dupla nádazással készítették, melyet le is aranyoztak. Az eredeti nem maradt meg. Valószínűleg megsérült az eltelt idő folyamán és a korábbi javításnál kivágták őket, majd rétegelt-lemezzel pótolták, amit szegekkel erősítettek a tárgyhoz. Ezek eltávolítása után váltak láthatóvá a dupla nádazás és aranyozás nyomai, ugyanis itt nem volt átfestve a fa. 390