Fülöp Éva – Kisné Cseh Julianna szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 8. (Tata, 2001)

Katona Imre: A tatai fajansz-, kőedény- és porcelánkészítés a 18. század közepétől az 1900-as évekig

összehúzott nyakrésszel, oly annyira hasonlít pápai társára, hogy a kettőben egy alkotót kell feltételeznünk, s ez alig lehet más, mint a Pápáról Tatára átköltözött Windschügel Antal. Bár ő mint kemence építő és égető mester ismeretes, Pápán is e célból foglalkoztatták, mégsem vitatható, hogy a tárgyformálásba is beleszólt a maga eszközeivel és embereivel, akik St. Pöltenből jöttek vele Pápára, hogy Fischer Mózes Áron kőedénygyárát szolgálhassák. Egyikük, bizonyos Holvich Leopold nevű fabrikáns legény, aki az Alsó-ausztriai St-Pöltenből származott, Tatán halt meg élete negyvenharmadik évében egy véletlen baleset következtében. A Fényes forrásba esett és a vízbe fulladt. Fischer Mózes Áron 1867-ig volt a gyár egyedüli tulajdonosa. Ez idő alatt a gyár néhány nehéz évtől eltekintve - jól prosperált, főleg új tulajdonosa kereskedelmi ügyessége folytán. A Jelenkor 1843. január 29-i számában a következőket írja törekvéseiről:,, ... társas vállalkozók és tárgyavatott kezdők által akarja nemcsak a posztósokat, hanem a már-már enyészethez közel lévő fehér edény gyárat is süllyedt állapotjukból kiemelni, s virágzásba hozni...". Néhány év múlva, mintha mi sem történt volna, a gyár túljutott a nehézségeken, s szabadalomért folyamodott a Helytartótanácshoz. Mivel Komárom megye jelentése szerint a kőedénygyár évenkénti gyártmányainak értéke meghaladja az ötvenöt ezer váltóforintot, a Helytartótanács 1845. november 11-én 40.342 sz. alatt felruházta ,/elsőbbségileg" császári és királyi szabadalommal Fischer Mózes Áron tóvárosi kőedénygyárost. 1850-től Fischer Mózes Áron fiával, Károllyal együtt igazgatja a gyárat, ami jegy alakjában is érvényesül. Jegyek gyanánt ebben az időben 70775, TATA majd MA. FISCHER UND SOHN alakban fordul elő. Fischer Károly lett később az egyedüli birtokos, ekkor Tata CFischer, ezután FISCHER KÁROLY, TATA lett a gyár jegye. Később társat vett maga mellé és ekkor Fischer és Nobel cégnév alatt folytatta működését. Az olcsó cseh porcelán teljesen kiszorította a kőedényeket a piacról. Ezt látva Fischerék fel is hagytak a gyárral, eladták a bécsi Hardmuth cégnek. Ez a cég az edénygyártást teljesen megszüntetvén, helyette kályhagyártásra állt át, de a 20. század első éveiben ez is megszűnt, a kemencéket 1913-ban bontották le véglegesen Ezzel a tatai kőedénygyár működése teljesen megszűnt. A tatai gyár régebbi készítményei eléggé ismertek múzeumokból, magángyűjteményekből. Az újabb tatai készítményekből, a kőedényárukból már nem maradt fenn olyan mennyiség, annyi változat, mint a fajanszból. Annyi azonban fennmaradt, hogy azokból jól lehet következtetni a gyár egykori produktumaira. Mint a legtöbb kőedénygyárban, Magyarországon és külföldön - így Tatán is - tálak és tányérok készültek, mert ez volt a leggyorsabb és legtermékenyebb az akkor még szinte automatikának számító préskorongon. A többi forma - elsősorban a korsók, kulacsok, vázák - többnyire öntéssel készült, de a kézikoronggal való mintázást is ismerték. Érthető, ha ezekből az ún. igényesebb árukból kevesebb készült mint a tálakból, tányérokból. A tálakat nem, vagy alig festették. Peremükre és öblükre többnyire plasztikus mintákat alkalmaztak, vagy peremüket áttörték, különösen a gyümölcstá341