Fülöp Éva – Kisné Cseh Julianna szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 8. (Tata, 2001)

Fatuska Benjámin: Gróf Esterházy Miksa szerepe az atlétika magyarországi meghonosításában

Az „Atbletikai gyakorlatok" című könyvét Molnár Lajos részben maga irta, részben Esterházy Miksa gróf. A könyv alapeszméjének és szerkezetének megbeszélése Tatán történt, utolsó sorait pedig Csíkszeredán frta a lelkes szerző. E munka azért is érdekes, mert elárulja Esterházy Miksa egyéni felfogását az egyes sportágakról, valamint rajongását eme testgyakorlati ágak iránt. Az első részben pl. egy teljes fejezetet szentel az ökölvívásnak, míg a birkózással viszonylag röviden végez. A 3. fejezet a gyaloglásról szól, amely ismételten bő és részletes. (A gyalogsporthoz tartoznak a futások, akadályversenyek és ugrások.) A kötet 4. fejezete gyűjtőfejezet, mely a segédeszközökkel űzött atlétikai gyakorlatokat tárgyalja. Ide tartoznak a buzogány gyakorlatok, az ún. tornagolyókkal végzendő gyakorlatok, amelyből nyilvánvalóvá válnak az Esterházy-féle atlétika és a torna közös vonásai. E gyűjtőfejezetbe tartoznak a hajítósportok (súlyvetés, kalapácsdobás, gerelydobás, bunkóhajítás és baltavetés - ez utóbbi ősi magyar játék és leginkább Somogyban dívott). Itt említik még meg a parittyázást és a golyójátékot, valamint a súlyemelést és kötélhúzást. Az 5. fejezet edzéselméleti témájú, amit Esterházy „idomítdsnak"vagy „előkészítésnek" hív. Az idomítás célja a szívós fizikum kialakítása, amely megfelelő életmódot követel. Az előkészítés ideje alatt gondoskodni kell az elme szórakoztatásáról, hogy ne váljon napszámos munkává a testgyakorlás. Azoknak pedig, akik a tudományok terén igyekeznek kitűnni, felhívja figyelmét a szerző, hogy a testi kimerültség gátolja a termékeny szellemi munkát. A 6. fejezet az atlétika fontos ágát, a gimnasztikai gyakorlatokat tárgyalja. Megkülönböztet szilárd segédeszközzel és eszköz nélkül végrehajtandó gyakorlatokat. Ez utóbbit szobatornázásnak nevezi, amelyből 20 gyakorlatot sorol fel, melyek végén erősítőgyakorlatokat találunk a lábszárra, a karokra és a hasizomra. Az eszközös gimnasztikát egy rövid alfejezet tárgyalja. Ezek az eszközök a létra, kötél, árboc, valamint a két pillérre vízszintesen erősített rúd. A 7. fejezet a vívásé (tőr- és kardvívás, egyéb fegyvernemekkel történő vívás: szuronyvívás, botvívás, gerely- és késvívás). Ebben a fejezetben szerepelnek az ún. mestervágások is. A 8. fejezet az úszást tárgyalja, megkülönböztetve háton úszást, víz alatti úszást, oldalúszást, indiánúszást. Ismerteti a lebegést, a taposást és a vízbenállást. Az alfejezetek az úszás tanításáról, az életmentésről és az úszóversenyekről szólnak. Ez utóbbi Viator személyes tapasztalatain alapult. Esterházy Miksa és Molnár Lajos szakirodalmi tevékenységét szervesen egészíti ki Felméri Lajos munkássága. Felméri erdélyi ember volt, 1840-ben született Székelyudvarhelyen és 1894-ben halt meg Kolozsváron, ahol neveléstant tanított. 1879-ben állami megbízatással Angliába utazott, ahonnan 1880-ban visszatérve megírta élete nagy művét „Az iskolázás jelene Angolországban" címmel. E munkájával akadémiai jutalmat nyert. Jelentősége, hogy míg Esterházy és Molnár tanai az iskolák számára nem voltak teljesen kidolgozva, addig Felmérin keresztül azok az oktatásba is bekerültek. Az ő hatására kezdtek pl. már 1881-ben labdát rúgni a budapesti református főgimnáziumban. 250