Fülöp Éva – Kisné Cseh Julianna szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 8. (Tata, 2001)

Vékonyné Vadász Éva: Az észak-dunántúli mészbetétes kerámia Esztergomi alcsoportjának települése Dunaalmás–Foktorokban

kező rész is csatlakozik - legtöbb párhuzamára a néprajzi irodalomban leltem.

35 A háztípus gyakori előfordulása még a 19-20. században is lenyűgöző kontinuitásról és az építmény célszerűségéről tanúskodik. Utóbbihoz tartozhatott az, hogy bárhol helyi nyersanyagokból, közösségi munkával gyorsan és könnyen felépíthették, valamint az is, hogy szélsőséges időjárás esetén jó szigetelést adhatott. A néprajzi analógiák csekély szeletét megismerve szempontunkból a legfontosabbnak azt tartottam, hogy ezt az építményt leginkább idénymunkát végző emberek használták: dohányosok, dinnyések, favágók, betakarító munkákra szerződtetett napszámosok, valamint gulyások, pásztorok, kondások és halászok. Megemlítendő itt a cigány nemzetiség is, bár az ő putrilakásuk nem csak a „mozgékonyabb életmód", hanem a kirekesztettség és szegénység következménye. Távol álljon tőlem, hogy e recens veremházakat közvetlen analógiaként használjam fel a foktoroki házunkhoz. Azonban ezek bizonyítják legegyértelműbben, hogy a hasonló építményeket leginkább a munkák jellegének megfelelően periodikusan használták. S a célszerűség igénye évezredeken át keveset 3

' KISS 1928.; BAKÓ 1973.; DÁM 1993.: pontos számadatokat kapunk Bakótól (im. 288., 9-10.) statisztikai összeállítása alapján. Az idézett tanulmányokban fontos „hasonlóságokat" fedezhetünk fel még a belső „berendezést" illetően is (pl. tűzhely a bejárat mellett: BAKÓ im. 184., 2. k.), s információkat kaphatunk az építési technikákról. Utóbbit Sabján gyakorlatban ki is próbálta (SABJÁN 1999, 141-148., 29-37. k.). Az idézett MHB 10. kötetének minden tanulmányából kiváló gyűjtést kaphatunk a veremházakról a késő avar kortól az Árpád-korig. Itt bukkanhatunk a házunk alsó szintjében lelt, gödörbe vájt boltozatú kemencének legjobb párhuzamaira is (csak egyet említve: Rákospalota-Újmajor 363 ház: BENCZE 1999, 60., 30. k.

; SABJÁN 1999, 171., 28. k.; felépítve /helyesen?/: 174., 34. k.). A későbbi korszakoknak ezeket a megfigyeléseit megfelelő esetben nem ártana az őskorban is kamatoztatni. A gyakorlati érzék teljes hiányáról s ezzel együtt a tudományt művelő szakember valóságtól elrugaszkodott spekulációjáról tanúskodik a mészbetétes kerámiás népcsoport eddig feltárt és közölt egyetlen „lakóházának rekonstrukciója" Szentlőrincről. A Bandi által feltárt és közölt objektumnak (BANDI 1967, 21., 3-4. k.) sem ház szerepét, sem a szerző által adott rekonstrukcióját nem tudom elfogadni. A foktoroki házunkhoz formájában és osztottságában igen hasonló gödörelszíneződésben (im. 20., 1. k.) az emberi tartózkodásnak nincs semmi nyoma (pl. tűzhely, ami sokkal kisebb és ideiglenesebb jellegű építményekben - vö. A/B gödör- is előfordul). Ezen kívül - bár esetünkben is tapasztaltuk a padlószint hiányát - a hepe-hupás gödöraljzatnak nincs olyan egyetlen összefüggő sík részlete, mely járószintként funkcionálhatott volna. Ami a rekonstrukciót illeti - az pedig elképzelhetetlen. Veremház esetében (im. 21., 3-4. k.) a tapasztott felmenő oldalfalak nem állhattak közvetlen a gödör szélén. Ebben az esetben a falazatnak a földbemélyítésétől jóval kiljebb, vagy a „verem" szélét közvetlen kísérve, benn a gödörben kellene állnia a statikai biztonság érdekében. Mindkét esetben azonban ezeknek a falaknak a nyomait (legalább is a sarki cölöplyukakat) a feltárónak észlelnie kellett volna. Az adott lapos tetőzet pedig a vízelvezetés (csapadék) szempontjából teljesen célszerűetlen. Sarokra helyezett bejáratra sem a régészeti, sem a néprajzi irodalomban nem leltem példát. A „ház" osztásánál rekonstruált ívelő beszűkülést tapasztott sövényfalból értelmetlenül bonyolultnak és nehezen kivitelezhetőnek tartom. Amennyiben a szentló'rinci „objektum" ház volt - s ezt nagysága, szabályosnak mondható alakja megengedi - ennek csak egy változatát tudom elképzelni. A ház nem volt földbemélyített, hanem a felszínen állt. Jelenségei erózió és a föld művelése következtében lepusztultak - s a gödör, amit a feltáró észlelt ennek az építménynek „pince szerű", földbe mélyedő része, mely a befolyó víz elvezetését szolgálta. Sokkal reálisabbnak tartom azonban, hogy itt két egymásba ásott közel egykorú gödörről van szó, melynek alapvető célja lehetett egy összeomlott leégett ház maradványainak tárolása (vö. paticsok). 23