Fülöp Éva – Kisné Cseh Julianna szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 8. (Tata, 2001)

Kemecsi Lajos: Tatai csapók és posztósok hagyatéki leltárai

(1872) pedig Pestre költözött egy időben hat mester is. A névkönyv rendkívül szűkszavú bejegyzései is érzékeltetik néhány esetben a céhes mesterek nehéz körülményeit. Körösi Istvánt 1816-ban jegyezték be a mesterek közé, később azonban elszökött, majd újra visszatért és végül Tatán halt meg 1850-ben. Az 1751-ben megkezdett névkönyv és a későbbi, 1836-ban megkezdett lajstrom alapján a céh tisztségviselőinek sora is kutathatóvá lett. A legkorábban ismert tatai csapó céhmester 1751-ben Rabi Fer(enc), a jegyző Tamasko István volt. 1756-ban választották meg céhmesternek Váló Jánost. Ettől az évtől azonban egészen 1836-ig nem szerepel a névkönyvben a tisztségviselők neve, kivéve az 1791-es évet, mikor is Rutai János volt a céhmester és Lauka Boldizsár a jegyző. 74 A hiányzó évek esetében elsősorban a céh megmaradt jegyzőkönyve nyújt segítséget a kutatóknak. Az iratok alapján rekonstruálható névsor szerint a korábban jegyzőként működő tisztségviselőből alkalmanként céhmester lett az évek teltével. Ilyen személyiség volt a céh megszűnésekor hivatalban lévő utolsó tatai csapó céhmester, Padalik Márton is. A tatai csapók céhében nem alakult ki olyan családi hagyomány a mesterek és a tisztségviselők között, mint a fazekasok céhe esetében.

75 1848-ig nem szakadt meg viszont a hagyomány, hogy a céhmester az öreg mesterek közül került ki, bár igaz, hogy az 1846-ban megválasztott Somogyi József is csak egy éve volt a tekintélyesebb csoport tagja. Az 1848 november 23-án megválasztott Kvárik József azonban előtte csak a „közönséges mesterek" nevei között szerepelt. A leghosszabb ideig folyamatosan Korompai János volt a csapó céhben. 24 évig szolgált, mint a céh jegyzője, a jegyzőkönyv szerint. A névkönyvek - a funkciójuk szerinti adatok rögzítése mellett - alkalmanként további feljegyzéseket is megőriztek számunkra a csapók céhének működéséről. Ilyen bejegyzések a 19. században kezdett könyv hátuljára felírt inas felszabadításokról szóló adatok.

76 Szintén bekerültek a feljegyzések közé a remeklések alkalmával írottak is. Ezek alapján rekonstruálható, hogy a remek elbírálásánál két személy képvi74 Céhmesterek névsora 1776. Schmárik János, \llb-\lll

. Való János, 1777-1783- Barmo György, 1788. Serény János, 1792. Zetyko Ferenc, 1795. Mészáros János, 1798. Szerenka Ádám, 1804-1810. Tallos György, 1810. Szerenka Ádám, 1815. Fehér József, 1823. Való István, 1823. Paulinyi Ferenc, 1828. Sörény Ferenc, 1831. Baráth Antal, 1834-39. Szerenka Ádám, 1839-1844. Tamasko János, 1844-1845. Sörény Ferentz, 1845-1846. Kováts András, 1846-1848. Somogyi József, 1848-1860. Kvárik József, 18601865. Szálai (Szalay, Szali)János, 1865. Horváth György, 1866-1868. Horváth Ferentz, 1869-1872. Padalik Mihály. Céhjegyzők névsora: 1790. Varjú István, 1804. KorompayJános, 1828. Szerenka Ádám, 1836-1839- Való Mihály, 1839-1844. Pribiánszky József, 1844-1846. Való Mihály, 1846-1854. Supka János, 1854-1857Verbonits Antal, 1857-1863- Tanos Antal, 1863. Supka Márton, 1864. Éder József, 1865- Supka Márton, 1866-1867. Padalik Márton, 1868-1872. Supka Márton. 75 Vö. KEMECSI 1999b, 348. 76 Pl. 1841 június 6. föl szabadultak Somogyi Josef Inassá Restai 3/45 Jankovits János Inassá Restai 3/45. 193