Fülöp Éva – Kisné Cseh Julianna szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 8. (Tata, 2001)

Lázár Sarolta: A pilisszentléleki pálos kolostor kályhacsempéi

A pilisszentléleki pálos kolostor kályhacsempéi

1 Lázár Sarolta (Balassa Bálint Múzeum, Esztergom) A kolostorrom Pilisszentlélektől északra, a falu felett lévő nyugati lejtésű domboldalon található. A templomot és kolostort a 13- század második felében királyi vadászkastélyból alakították át és az Özséb esztergomi kanonok által emeltetett közeli Szent Kereszt kolostorból népesítették be. Az épületegyüttes a 14-15. század fordulóján épült ki jelenleg látható formájában és 14. századi oklevelek tanúsága szerint uralkodók fogadására is alkalmas helyiségekkel kellett rendelkeznie. A kolostor 15261543 között pusztulhatott el.

2 1985 és 1992 között végeztünk hitelesítő ásatást a romterületen. 1928 és 1933 között már folyt munka a falak között, mely nagy vonalakban tisztázta az épületek elhelyezkedését. Ásatásunk során a templomot, a kolostort, a kerítőfal keleti szakaszát és a déli melléképületet kutattuk meg. Mind a templomban, mind a kolostorban korábbi falalapozások és -szakaszok kerültek elő. A munkálatok 1992 óta szünetelnek, feltárásra vár még a kerítőfal nyugati szakasza a kaputoronnyal együtt és az északi különálló épület. A kőből emelt, keletéit, egyhajós templom egyenes záródású szentélyének északi oldalához sekrestyekápolna csatlakozott, a templomban három oltár állt. A kéttraktusos kolostorépület emeletes keleti szárnya földszintjén tártuk fel a templomba nyíló folyosó, a lépcsőház, a káptalanterem és a refektórium maradványait. Az elpusztult emeleti részen helyezkedhettek el a szerzetesek hálókamrái. A földszintes nyugati szárnyból nyílt a kolostor főbejárata. Az emeletes keleti traktus északi oldalához építve egy földszintes, északi falán támpillérekkel megerősített épületrészt találtunk, mely egy kisebb udvart fogott közre. A templomtól délre lévő melléképületben a kolostor szükségleteire működő kemencéket tártunk fel (1. kép). A kályhaszem- és csempetöredékek egy része másodlagos helyzetből erősen töredékesen került elő, míg többségük falomladékban vagy pusztulási rétegben feküdt. A kolostor és a déli melléképület helyiségeinek omladék- és pusztulási rétegében javarészt szürke, négyszögletes, tál alakú kályhaszemek voltak, de találtunk zöldmázas négyszögletes, tál alakú kályhaszem-töredékeket is. A déli melléképületben az 192833-ban a kolostorból oda kihordott földből szürke, mázatlan alakos kályhacsempetöredékeket bontottunk ki. Ugyanonnan a lovagalakos kályha körébe tartozó töredékek is előkerültek, darabjaikat a templom és a kolostor omladékrétegében is megtaláltuk. S legvégül: a káptalanterem feltárása során egy kályhacsempe-negatív darabjaira bukkantunk. A legtöbb kályhaszem-töredék a refektóriumból és a déli melléképüAz 1996 őszén Sárospatakon „A reneszánsz kályhacsempe-kutatás újabb eredményei" címmel rendezett konferencián elhangzott előadás átdolgozott és kibővített szövege MRT 5 1979, 299. 167