Fülöp Éva – Kisné Cseh Julianna szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 8. (Tata, 2001)

Vékonyné Vadász Éva: Az észak-dunántúli mészbetétes kerámia Esztergomi alcsoportjának települése Dunaalmás–Foktorokban

2. tűzhely (IX. sz.; 1. kép) A kicsi (átm.: 50 cm) tűzhely vékony, kör alakú platnijához dél felől egy méretét meghaladó, sekély mélységű hamusgödör csatlakozott. A bolygatatlannak tűnő tűzhely meglepően kis mélységben (- 50 cm) került elő, a legfelső halomsíros rétegben. Kevés lelete közt jól keltezhető egy tokodi típusú bögre töredéke.

10 Ezzel összefüggésben megjegyzendő, hogy környékéről szórványként számos, a mészbetétes kerámiás időszak korai, kialakuló fázisára jellemző cserép került elő (4. tábla). A tűzhellyel együtt ezek a jelenségek a középső bronzkori talajfelszín viszonylagos magasságát is jelezhetik ezen a szűkebb környéken. • 3. tűzhely (XIII. sz.; 5. kép) A tűzhely laposan domborodó platnija - sekély gödrének északi szélén - (a szelvény déli részén a keleti fal alá befutva), kezdetben kemence boltozatának tűnt. Átvágásakor derült ki, hogy a „boltozat" valójában igen vastag (50-60 cm) tűzhelyplatni. A vörösre átégett domborodó, háromszor megújított tapasztás minden rétegét korom és égett kagylóhéjak borították. A használat és a megújítások közt eltelt időt a platnik közt a tűzhely gödrének kitöltésével megyező rétegek jelezték. A legalsó platni alatt enyhén teknősödő, alig átégett tüzelőtér jelentkezett, a nyugati végén patkós, kűrtős füstelvezetővel (5. kép B.). A sok fejtörésre okot adó tűzhelyet végül kagylóhéj porlasztó konstrukciónak vélem. A melegtől szétnyíló folyami kagylóhéjakat (a kagylókat belőlük talán el is fogyasztva) a tűz által tehették porlékonyabbá, a port később a kerámia díszítéséhez felhasználva." A platnifelszínek domborodásának nem csak oka (többszörös megújítások, rendkívüli vastagság), hanem célja is lehetett. A lejtős tüzelőfelszínről a kagylóhéjak összegyűjtése könnyebbé vált. Az is természetes, hogy az égett, kormosán elszíneződött kagylóhéjakat nem gyűjtötték be, hanem a helyszínen hagyták. Leletanyag A tűzhely hosszú használatát nem csak a többszörösen megújított platni, hanem a leletanyag is bizonyítja. A mészbetétes edényművesség korai, kialakuló időszakára markáns kora bronzkori gyökereket mutató leletek utalnak. Hatvani eredetet jelez egyértelműen egy zsinegköteg lenyomatos urnatöredék (2. tábla 5.), s egy másik urna töredéke, hasán keskeny árkolással, s vízszintes benyomkodott lécbütykökkel, A töredék rajzolásra kikészítve a raktár beázás miatti gombátlanítása okozta kiköltöztetéskor elkallódott. Pontos analógiája: BÓNA 1975, T. 273- 12. Dorog. A mészbetét anyaga a mosonszentmiklósi temető leletein végzett vizsgálatok alapján kagylóhéjpor és égett csont keverékének bizonyult: UZSOK1 1963, 77. 13