Fülöp Éva – Kisné Cseh Julianna szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 8. (Tata, 2001)
Prohászka Péter: Egy gladiátorokat ábrázoló feliratos római fibula Pannoniából
umbóval ellátót pajzs /scutum, 19 a kis kerek, taréjos sisak/ galea 20 és a rövid kard/ gladius. A fibulán szépen kidolgozva rovátkolással jelölték az ágyékkötőjét/ subligaculum 21 a lábvértet/ocraz, 22 valamint mellpáncélzatát (ez azonban nem volt a secutorokra jellemző védőfegyverzet, mivel inkább a jobb kezet védték egy fémlapokból és bandázsból álló manicával, amelynek jelölése azonban a fibulán nem található), amely szinte sebezhetetlenné tette. Előtte a másik gladiátor, egy retiarius 25 félig fekvő helyzetben a testét oldalra fordítva - így mindkét lába látható -, a bal kezére támaszkodva került ábrázolásra. A jobb keze felemelve, mutató ujja felmutatva, ami a harc befejezését és vereségének elismerését jelenti. 24 A mozdulat azonban elsősorban nem a másik gladiátornak, hanem a közönségnek szólt, akik később a sorsáról döntöttek. A fekvő alakon mintha sisak lenne (ez inkább magyarázható azzal, hogy az öntött darabon nem történt meg az arc megformálása), amely azonban nem tartozott a retiariusok felszereléséhez. A bal kezén a fémből és bőrből készített bandázsolást rovátkolással jelölték. A bal vállon a nyakat védő retiariusokra jellemző páncél/galems 25 figyelhető meg. A bal kar teljes védettségét így a bandázsból és vállpáncélból álló manica 26 biztosította. A felszerelésük további részét a hasi és ágyékrészen jelölt övvel/balteus megkötött ágyékkötő/subligaculum 27 és a fibulán nem ábrázolt hi\ó/rete, iaculum 2S alkotta. A retiarius a bal kezében - amelyre félig fekvő teste támaszkodik - egy, a harc közben eltört szúrófegyver végét tartja, amely egy háromágú szigonynak/tridens vagy fuscina 29 a szára. Ennek a szigonynak a másik fele azonban már a két alak alatti részen található oldalnézetben. A két alak harmonikus egységet képez, kidolgozásuk alapos munkáról és hozzáértő mesterről tanúskodik, mivel mindkét alak az emberi test arányaival megegyezően van ábrázolva. Csupán a retiarius jobb kézfeje esetében és a lábainál van eltérés ezektől az arányoktól. Míg a lábakat a helykihasználás és a kompozíció egységessége miatt rajzolhatta el a mester, addig a kézfej és a mutatóujj esetében sokkal inkább a gesztus hangsúlyozásáról beszélhetünk. 19 AURIGEMMA 1926, 171., Fig. 105.; JUNKELMANN 2000b, 76-81. 20 AURIGEMMA 1926, 173-, Fig. 106.; FACCENNA 1949-1950, 12., Fig. 4.; részletesen az ilyen típusú sisakokról: JUNKELMANN 2000b, 56-58. 21 AURIGEMMA 1926, 176., Fig. 109. 22 AURIGEMMA 1926, 174., Fig. 107 és 175., Fig. 108. 23 LAFAYE 1896, 1585-1586.; SCHNEIDER 1918, 777.; MOSCO SASSI 1992, 162-163.; JUNKELMANN 2000a, 64-69.; a mécseseken található ábrázolásához Id. WOLLMANN 1917. 24 MOSCO SASSI 1992, 70-72.; JUNKELMANN 2000b, 138., innen származik az „Ad digitum pugnare" kifejezés. 25 MOSCO SASSI 1992, 105-106.; JUNKELMANN 2000b, 51-52. a Kr.u. 1. századból származó példány a párizsi Louvre gyűjteményében: KÖHNE-EWIGLEBEN 2000, 67., Abb. 53. 26 AURIGEMMA 1926, 156., Fig. 91 és 157., Fig. 92. 27 AURIGEMMA 1926, 176, Fig. 109. 28 JUNKELMANN 2000b, 94-95.; Id. pl. egy 2. századi sigillata edényen: KÖHNE-EWIGLEBEN 2000, 67., Abb. 52. és egy chesteri relieftöredéken JUNKELMANN 2000b, 95, Abb. 132. 29 AURIGEMMA 1926, 170, Fig. 104.; MOSCO SASSI 1992, 105.; JUNKELMANN 2000b, 94. 136
