Fülöp Éva – Kisné Cseh Julianna szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 8. (Tata, 2001)

Miklósity Szőke Mihály–Bartosiewicz László: Két szarvasagancs amulett Brigetio polgárvárosból

ajándék elképzelés is.

63 Középen átfúrt darabokat, nyilván az alaki hasonlóság miatt, orsógombként értelmeztek.

64 A medalion szélére fúrt egy nagy lyukkal rendelkezőket a lyuk peremén többnyire megfigyelhető kopás miatt bőrszí) részeként értelmezik.

65 Ennél a pontnál a kutatás kétirányú elképzelést képvisel, nevezetesen azt, hogy ember (derékszíj) vagy állat (például ló, lóferszerelés) hordta-e ezeket az amuletteket. A francia és az angol nyelvű kutatás inkább az ember általi használatot,

66 míg a német nyelvű (főleg svájci) inkább a lószerszámdísz

67 elképzelést részesíti előnyben.

68 Mikler, H. szerint a koncentrikus körökkel díszített darabok motívuma megvan Kr. u. 1. századi cingulumok veretein is.

69 A lószerszámdísz elképzeléshez a fémveretekkel elkészített lószerszám-rekonstrukciók szolgáltatnak előképet.

70 Pontosabb információkat szolgáltatnak a sírleletek. A római korból nagyon kevés a sfrlelet,

71 és azok is rendszerint hamvasztásos temetkezések.

72 Ezek a darabok általában telepekről kerülnek elő. A La Téne73 és a népvándorláskori

74 darabokkal azonban más a helyzet, ugyanis főleg sírokból ismert ez a tárgytípus. Ezek alapján egyfelől 63 EGGER 1961, 188., Whatmough, J. értelmezése alapján. 64 Például KOCZTUR 1972, 90., Abb. 47.5., Nr. 307. Véleményét megkérdőjelezi GREEP 1994, 86. Elképzelhető, hogy eredetileg két darabból álló, falloszdfszítésű amulettről van szó (vö. 35. jegyzettel). 65 Például DESCHLER-ERB 1998, 170. 66 Ennek némileg ellentmondanak BISHOP 1987 és 1988 cikkei. 67 VAN ENDERT 1987, 62. és Taf. 44.11.; HOTTENTOT - VAN LITH 1990, 188.; DESCHLER-ERB 1991, 32. 68 Ugyanezt észrevételezte DESCHLER-ERB 1998, 170. Szerinte mindkettő elképzelhető. 69 MIKLER 1997, 21. A cingulumon levő csüngőkhöz lásd SAGLIO 1887, 1174-1182 cingulum címszavát, főleg 1180 és Fig. 1498-1499-1500. 70 Például DESCHLER-ERB 1991, 30-. Abb. 18. és Abb. 19-, valamint JENKINS 1985, Fig. 1-2., 7-9-, 15-17., továbbá BISHOP 1987 és 1988. 71 HATT 1955, besançoni sir, vö. 47-48. jegyzetekkel, és DESCHLER-ERB 1998, 170. Újabban Londonból került elő egy darab temetőből, de sajnos nem sfrból. MACKINDER 2000, 51. 72 MACKINDER 2000, 51. 7Í Elsősorban HODSON 1968, 42., Pl. 1., Tomb 6., Nr. 678 és 43, Pl. 9., Tomb 12., Nr. 729. Mindkét darab női sfrból származik, helyük a jobb alkar és a medence között volt, együtt más, csüngőnek meghatározható tárgyakkal. Mindkét temetkezés a temető legkorábbi fázisából származott. (Wiedmer kronológiája szerint la és la/lb, i. m. Fig. 5.) PENNINGER 1972, 87., Grab 51., 88 Nr. 8. és Taf. 57/A Nr. 8.; PAULI 1975, Abb. 7. Nr. 17., Abb. 8. Nr. 11., Abb 9- Nr. 10., Abb. l6. Nr. 18., Abb. 5. Nr. 4. Figyelemre méltó Észak-Itáliából FOGELEN I960, 396-397. Nr. 1242. és Tav. CXXXIII. hamvasztásos (feltehetőleg női) sírja, amely a Kr. e. 5. sz.-ra keltezhető, amikor már lehet számolni a kezdeti gall hatással (i. m. 395.). Az itáliai darabokhoz még PLATZ-HOSTER 1995, 104-.; BERTACCHI 1991, Nr. 25. és EGGER 1961, 188. utalása Wathmough, J. művére. 14 Fontos mű KOCH 1977, 81-82., a Kr. u. 6. század második feléből hét női és három lánysfrból (40, 68, 128, 132, 209, 258, 286, 300, 410, 529-es számú sírok). Egyértelműen amulettípusnak tartja, amelyek megvannak alaman, frank, burgund és bajor sírokban is. Az alaman temetkezésekhez alapvető ZENETTI 1942, Abb. 2-11.; SCHNURBEIN 1987, 145., 198. sír, Taf. 43/G, Nr. 5.; FUCHS 1997, 70., 51. kép. A meroving koriakhoz DELARBRE 1959, 43-, Fig. 17., a 13-as számú női sírból az Kr. u. 6. század végéről és a 7. század elejéről és JOFFROY 1974, 65-., öt darab női és gyereksírokból (3, 14, 189, 236, 354-es számú sírok.), valamint LAFOND 1958, 142., és Fig. 43.; FAIDER-FEYTMANS 1956 és SALIN 1959. A karoling korhoz: ROES 1955. Ill